Időutazás: Ilyen volt Székesfehérvár a 20. században!

A VárosKép – Székesfehérvár a 20. században című tárlat a Szent István király Múzeum Országzászló téri épületében látható, és a dualizmus korától, a Millenniumtól, 1896-tól 1988-ig követi nyomon Fehérvár változását, átalakulását, fejlődését. A két kurátor, Demeter Zsófia és Bányai Balázs gondosan válogatta és állította össze a tárlat anyagát, amelyhez a Fejér Megyei Hírlap is hozzájárult. A lapunk archívumából, gyűjteményéből származó fotók is szerepelnek a tárlaton, szép számmal. Olyanok is, amelyek eddig nem voltak láthatóak. Emellett a Hírlap egykori munkatársának, Kabáczy Szilárdnak is kiállították több fotóját.

A szerdai megnyitón Kulcsár Mihály, a múzeum igazgatója mondott köszöntőt, felidézve Székesfehérvárnak az ország ezeréves történetében játszott szerepét. Cser-Palkovics András polgármester köszönetet mondott a két kurátornak és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a kiállítást létrehozásához. Mint mondta, 185 ezer látogatója volt 2017-ben a múzeumnak, és ez a szám a VárosKépnek köszönhetően remélhetőleg nőni fog. Annál is inkább, mert fontos, hiánypótló kiállítás nyílt most, amelyről sokat lehet és kell is majd beszélni.

Ezután alapos és szakszerű ismertetőt kapott a közönség Vizi László Tamás történésztől, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettesétől. Úgy fogalmazott, hogy páratlan székesfehérvári időutazásra invitál a tárlat, érzékeltetve azt is, hogy nagyon mozgalmas volt a 20 . század a város életében. Több rendszerváltással, komoly cezúrákkal és olyan, jelentős személyiségekkel, akik fontos szerepet játszottak a város képének, életének formálásában. Havranek József, Sára Gyula, Zavaros Aladár, Csitáry G. Emil, Gáspár János polgármesterek, illetve később Tilinger István, Balsay István voltak a város vezetői, munkásságukról, eredményeikről beszámolnak a tablók. A tárlatot megnyitó történész felidézte a fontosabb történelmi eseményeket, a háború pusztítását, az azt követő újjáépítést, az ötvenes évek pangását. Végül azt, hogy Fehérvár 1987-88-tól vált ismét büszke várossá, lokálpatrióta polgárokkal.