Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Dunaújváros

Az erre tévedő azt gondolná, csak az a parányi falurész emlékeztet valamilyen múltra, de mintha ott sem lennének mélyek a gyökerek. Pedig Dunapentele – ha nem is ezen a néven – része volt az államalapításnak! 

Szent István uralkodása alatt kiteljesedett a székesfehérvári prépostság, annak szívében a Szűz Mária-koronázótemplommal. Ám első uralkodónk jóvoltából görög szertartású monostorok épültek szerte a Kárpát-medencében. Szent Imre herceg szíve választotta görög felesége egy Duna-parti monostort álmodott meg, amit 1015 és 1030 között fel is építettek, és Szent Pantaleon nevére szentelték fel. Ez a monostor a jelenlegi Dunaújváros partján, a Szalki-sziget északi felén épült. A monostor nevét adó szent után nevezték el az itteni települést Pentelének, később Dunapentelének. Ami azt jelenti, hogy a város középkori történelme legalább ezer esztendőre nyúlik vissza. Bő kétszáz éven keresztül a kolostor termeit, templomait(!), kórházait(!) fogadalmat nem tett, szent életű apácák lakták, és tartották fenn magukat, illetve foglalkoztak a környezetben élők gyógyításával is. 

De ne gondolja senki, hogy e terület csak a Szent Pantaleon- monostor lakóinak és a környéken élőknek volt fontos, hiszen először fából, később kőből épült, és rómaiak által használt katonai tábor húzódott e helyen. Bár a laza lösztalaj, a Dunába csúszó talaj és a mezőgazdasági erózió sok leletet emésztett fel, még így is jelentős sírleletek, épületrészek, római kori közösségi terek nyomaira bukkantak. 

A monostor állítólagos elsüllyedése előtt a rend egyik apátja favárat építtetett a pentelei dombra, amit Andornok várnak is hívtak. Ez a vár a tatárok tüzes pusztításának áldozata lett, ahogy a Szent Pantaleon-kolostor is ekkor tűnt el a földszínéről. Viszont a tatárjárást követően a környékre visszamerészkedők élhető településszerkezetet alakítottak ki, bár mindenféle középkori várvédelem nélkül. A békés századokat a török bevonulása zárta, bár igaz, hogy építéssel, mert egy palánkvárat emeltek a pentelei dombra, amit a végleges kivonulásukkor harc nélkül adtak fel. 

A török elvonulását követően egy Rudnyánszky József nevű kegyúr épített várkastélyt a területre, és a gazdaságát is erről a helyről irányította. Ennek a kastélynak a támfala ma is látható, bár az arra járó nem is sejti, hogy azt látja. Dunapentele terjeszkedése ezen időtől már jól követhető, hiszen ugyanez a Rudnyánszky építtetett egy másik kastélyt is Pentelére Mondbachhal közösen. A Rudnyánszky–Mondbach-kastély ma is áll, bár várja, hogy kiszolgáltatott állapota jobbra forduljon. Gazdag és fejlődő település volt Dunapentele, amíg meg nem született a szocialista rendszer nagy döntése, ami szerint az új nehézipari gyárközpontot Mohács helyett Pentelére tervezte. 

A gigantikus tervek kikötőt, vasutat, úthálózatot igényeltek és nem kevesebb mértékben lakhelyeket, ahol a gyárakban dolgozó emberek lakhatnak. Ez a hatalmas beruházás a történelem jelentős részét eldózerolta, eltüntette. 

Az ember is hasonló, mint a fa, kapaszkodik a gyökereivel, mert fontos neki, hogy hova tartozik. A Dunapentelére sereglett építők, majd gyári munkások is gyökeret vertek, otthonukká fogadták az új várost, miközben a szocialista érában titokban, majd egyre nyíltabban keresték azt a múltat, amihez tartoznak. 

Amikor szocreálról hallunk, sokan vannak, akik elhúzzák a szájukat, de Dunaújváros a gazdagon bútorozott szocreál birtokosa. Itt élhetők az építmények, színük és formájuk van, tágasak a belső terek, és tágasak az udvarok. Dunaújváros Fejér vármegye legzöldebb települése hatalmas parkokkal, erdőkkel, vízpartokkal. Az egykori szocreál tervezők tudták, mit csinálnak, s az idő őket igazolta a hatalmas koronákkal tornyosodó fákkal, a bokrokban gazdag völgyekkel, virágzó parkokkal. De nemcsak a zöld ékesíti Dunaújvárost, hanem az, hogy itt található a legtöbb közterületi alkotás, szobor Fejérben. Utóbbiból többen választották volna épített örökségnek a Martinászszobrot. 

Már nem idegen a turista megnevezés az iparvárosnak kikiáltott élhető településen, ahol római kori ikerépületek romjai között sétálhatnak. De ha már épületek: akik nem kötődnek e városhoz, nem is sejtik, hogy hat csodálatos temploma van, melyekben a hívek biztosítják a megmaradást. A századok viharaiból fennmaradt Szent Miklós ereklyéinek átvitele szerb ortodox templom a legöregebb, de pompájával áll a várdombon. A legfiatalabb pedig a régi vártemplomok mintájára épült evangélikus templom, amiben egy ritkaságszámba menő versenyorgona tölti be a teret. 

A dunaújvárosiak is szavaztak a területükre leginkább jellemző épített örökségre. A szavazások szóltak templomokról, szobrokról, lakóépületekről, sőt az Orion űrhajóra emlékeztető víztoronyról is, de a legtöbben a Duna-parti halászcsárda épületét választották, ami stílusában összeköti az egykori múltat a mával, és szemmel láthatóan a jövő sem idegen tőle. Nem lehet véletlen a választás, amiben érezni az újvárosiak kötődését, ragaszkodását, ugyanakkor befogadását. 

A parkok és a sport birodalma, de jégdiszkó is van

Minden településen megkérdezünk három ott lakót arról, miért szereti e helyet. A Duna-parti városban olyan emberekkel beszélhettünk, kiknek nemcsak a nyelvén szólal meg a város, hanem a szívükben is. Szeretetük, ragaszkodásuk már túlnő a lokálpatrióta érzéseken, általuk a nemzet is biztonságban van, tehát patrióták, hazafiak is egyben. 

– Azért szeretem Dunaújvárost, mert nem csupán város, nem csupán lakóhely, hanem kereskedelmi központ, sport- és kulturális központ, bár történelmének eredetét kissé elhanyagolták, amit mi, a Pentele Baráti Kör tagjai szeretnénk közzétenni – mondta Pálinkás Bertalan, aki hozzátette, hogy itt mindig megvan a terepe az értékteremtésnek, ha nincs forrás, akkor is. Az itt élőktől nem idegen, hogy saját erőből valósággá tegyék álmaikat. 

– Ez a város most ünnepelte a 70. születésnapját, pedig kora több mint ezer esztendőre tehető. A római korban kezdődött, de középkori történelmét, melynek bástyája a Szent Pantaleon-monostor volt, a Duna rendezése eltüntette. A barokk szerb templom ikonosztáza még „romjaiban” is fenséges. És lehet szidni a szocreál építészetet, de ilyen csodálatos egységben, gyönyörű épületeivel sehol nem találkozhatunk. Lehet, van, akinek nem tetszik, de élni nagyon jó benne – mondta tiszta szívvel Baráth Károly. 

– Itt bárki meglelheti, amire vágyik. A kultúra nemcsak a színházban, de a tereken is fellelhető, a sportstadion, sport- uszoda mellett nemcsak az Acélbikák siklanak a jégcsarnok jegén, hanem rendszeresen tartanak jégdiszkót. De az ifjak kedvelt helye az egyetem, ami szép környezetű és hagyománytisztelő – sorolta lendületesen Kóbor Etelka.