A maga szárnyán - kötet félszáz verssel, Serfőző Simontól

A cím egy ma is érvényes, s talán még inkább érezhető gondolatra utal: mindenki magára számíthat a leginkább, maga erejéből emelkedhet föl, s így emelheti föl magát a haza is. Kell a szűkebb, tágabb körbe tartozás érzése, de szükség van az egyedüllétre, az alkotó magányra - hangzott el a bemutatón Bakonyi Istvántól, a kötet méltatása közben.

A  Zagyvarékasról származó, a környékbeli tanyavilág hiteles bemutatásával ismertté vált, több műnemben alkotó Serfőző számos irodalmi díjat (például Radnóti Miklós-, József Attila-díj) kapott élete során, s most, nem sokkal a 70. életév betöltése előtt, amolyan számvetésként, részösszegzésként készült el A magunk szárnyán - elemzett Bakonyi, aki kifejtette: a kötet a pályaív szélességének hű dokumentuma, nagy lépés lehet a végső esztétikai letisztulás felé. Dicsérte a szerző merész képzettársításait, a metaforák, szimbólumok gazdagságát, a balladisztikus, folklórból vett elemek használatát, s a magyar nyelv teremtő erejének kiaknázását.  Erre példa a Világfa című vers:
"Magyar nyelv, / te ősgyökerű, / hetvenhét ágú, / tetejetlen tetejű, / jóízű szavakat termő, / zamatosakat, / ízeseket, / amelyekkel a keserűeket is / megédesíted...'
A kötet  öt ciklusba szedett,  félszáz verse közül Bobory Zoltán szavalt el jópárat, de Serfőző maga is felolvasott néhány kedvencet. A beszélgetés során megtudhattuk tőle: most ismét prózában gondolkodik, nemrég például Móricz Zsigmondról írt egy darabot, amit a zagyvarékasiak nagy sikerrel mutattak be.
Az est végén kérés is érkezett a szerzőhöz: olvasson már föl  egy szerelmes verset! Serfőző ezt szívesen tette,  versében pedig aggódva írja a fontos érzésről: "Szerelem, / világ megváltója, / öröme, / ki ne hűlj, / csak ki ne halj!" 
Hiába, a romantika révén szárnyalni is könnyebb.