Elhunyt Őri Tóth István fotóművész

"Gyere Noja, eszünk egy klasszikus uborkasalátát..." Valahogy így kelteződött a barátságunk, úgy 15 éve. Aztán jöttek a kacsazsíros kenyerek  lilahagymával mázsaszámra kente fotós munkatársaival a néhai Fal Galéria kiállításmegnyitóin. Szorongtunk százan, itt találkozott mindenki mindenkivel. "Szombaton angolnapaprikást főzök nektek!" Vagy: "Pénteken fotókiállítás-megnyitó, ugye, jössz?" Mentem. Mentünk.

Őri Tóth Pista fotóművész és nagy organizátor. Amióta ismertem, mindig szervezkedett valamin, a helyi fotóséleten is. Fotóriporteri munkája, meg a családja mellett ez volt ő. Meghívott, etetett, sodort magával, akit ért. Kitalálta a helyi nemzetközi faszobrász szimpóziumot, s legutóbb dédelgetnivalóan gyönyörű kis kötetet hozott tető alá a városról szóló felvételeiből. Tervezte, lesz következő is. Pedig akkor már rossz idők jártak: pénztelenség, magány, lecsúszottság. De ha találkoztunk az utcán, mosolygott: majd ugorj be, jó?

Menj békével, Pistám. Majd beugrom, később.