Háromszáz a Bakonyban, harmadik évszázada ünnepelheti a létét Bakonycsernye

A mai Bakonycsernye területén már újkőkori, késő neolitikus, késő vaskori kelta, majd római időszakban is laktak emberek, és emiatt húsznál több településnév is ismeretes, de Csernye és annak lakói nem feledik hagyományokat., ezért a mai napig szerepel, ha más nem, valamelyik településrész nevében az, ahogy régen hívták az adott helyet. Így maradt a mecsér felől érkezőt köszöntő hely neve Sikátor, a Nagyveleghez közelié Parag, és akkor még nem beszéltünk az emelkedős Pacmánról, a Brezova temetőjéről, vagy a Véhony pincéiről, esetleg a Iznai szőlőkről, vagy a Burgáról. És persze ott van a Gyón, a Bihr, a Pacmán, a Tényő, az Erdőinota és az okiratokban is gyakran szereplő Dolosd név is. Még vára is volt, mintegy 4 kilométerre, a Keleti-Bakony 420 méter magas dombján álló Csikling várrom, mely még a XV. századból maradt ránk.

Aztán a törökök idején elnéptelenedett ez a gyönyörű, patakokkal átszőtt, csúcsokkal csipkézett erdőség, és csak 1724-ben indult újra az élet a faluban, a Nyitra és Trencsén vármegyékből érkező felvidéki szlovákokkal, vagyis immár 300 esztendeje. Ennek okán különleges ünnepre készülődnek a megye nyugati szegletében, március 7-én, 16 órakor. 

A nagyközség önkormányzatának nagytermében nem csak a település vezetője Turi Balázs mond majd ünnepi beszédet, hanem szól majd a megjelentekhez Csernye egyik híres szülötte, Simek Valéria költőnő is. De van több kerek évforduló is, ugyanis 1974-ben alakult meg Szlovák Hagyományőrző Asszonykórus 15 fővel és 30 évvel ezelőtt, az 1994. évi országos önkormányzati választásokon választották meg először a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tagjait is. Bakonycsernye tehát ebben az évben nem csak béke szigete, ahol több vallási felekezet és náció él együtt békességben több évszázada, hanem egyben egy ünneplő közösség hazája is, akik tesznek is azért, hogy ne vesszenek el az értékeik.