Így is éremért

Ballai Attila

Vogel Soma, Varga Dénes, Zalánki Gergő, Vámos Márton, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Angyal Dániel – velük, a tavaly nyári, aranyat hozó fukuokai vb kulcsembereivel minden ellenféllel szemben esélyes vízilabda-válogatottunk. Na de nélkülük? A kérdés egyáltalán nem elméleti jellegű, mert egyikük sem vesz részt a ma végződő horvátországi Európa-bajnokságon. Pihennek, azaz készülnek a mindjárt, február elején rajtoló, dohai vb-re. Ez Varga Zsolt szövetségi kapitány logikus reakciója az őrült módon összezsúfolt versenynaptárra.

Csapatunkat azonban az ő távollétükben is illetlenség és hiba lenne a „tartalékos” jelzővel illetni, hiszen hat tavalyi felnőtt és junior világbajnokot vonultat fel. Hogy ez a társaság ebben az összetételben mire képes, arra a mögöttünk álló majdnem két hét karakteres választ adott: így is arra, hogy éremért játsszon. Együttesünk az olaszok és a görögök előtt, csoportelsőként lépett be a kieséses szakaszba, ahol a negyeddöntőben, szétlövésben kiejtette a szerbeket. Vasárnap aztán a házigazda horvátok nagyobb rutinja, fizikai ereje és „szárazföldi támogatottsága” meghiúsította a még merészebb álmokat, de a bronz ma az olaszok ellen még mindig meglehet. Ez pedig talán még hívebben mutatja a magyar férfipóló gazdag merítési lehetőségét, mint ha a válogatott teljes fegyverzetben az aranyért mérkőzhetne.

Ha úgy tetszik, Varga Zsolt helyzetét az elődöntős vereség részben meg is könnyítette: mert ha ez a gárda ebben a felállásban Eb-t nyert volna, vajon hogyan hagyná ki a társaság felét a vb-re és az olimpiára?

A lányok ezzel szemben a hollandiai Eb-n nem voltak angyalok. Tovább haladva az ismert operettsláger mentén, egyáltalán nem is komédiáztak, inkább érzelemmentes, kiürült csapat benyomását keltették. Mindhárom érdemi összecsapásukat elveszítették, csak a náluk jóval gyengébbeket verték, így lettek ötödikek. Nem túlzás, összesen öt komolynak tekinthető válogatott versenyében. Ezzel még mindig nincs meg a párizsi olimpiai kvótájuk, és annak megszerzésére már csak egyetlen esély kínálkozik, a katari vb. Pedig Bíró Attila menesztése után egy helyett két szövetségi kapitányunk lett a Mihók Attila, Cseh Sándor kettős személyében, de a jelek szerint ez csupán mennyiségi szempontból jelentett pozitív változást.

Illetve úgy sem, mert ha egy és két vezér között kell választani, a tapasztalatok alapján a kevesebb nem néha, hanem szinte mindig több.