Sváb gyökerei kijelölték az útját

A friss díjazottal a szári Napsugár óvodában találkoztunk, amelynek ő az intézményvezetője. Nyilván, munkájából kifolyólag is sokan ismerik. A hosszú évtizedek alatt, amelyet az óvónői pályán eltöltött, generációk nőttek fel a keze alatt, ma is dolgozik csoportban is. Ugyanakkor számos kolléga ismeri, hiszen korábban volt nemzetiségi óvónő, dolgozott tagintézmény-vezetőként és szaktanácsadóként is. Többek között az ő kezdeményezésére jött létre a Fejér vármegyei nemzetiségi óvodák találkozója, melyet kétévente tartanak meg valamelyik nemzetiségi település óvodájában. Munkája mellett már a kezdetektől fogva részt vesz lakhelyén, Újbarkon, a helyi német nemzetiségi önkormányzat munkájában, amelynek előbb képviselője volt, aztán elnöke lett. Harmadik ciklusát tölti ebben a pozícióban. Ezzel egyidőben elnökhelyettese a Fejér Vármegyei Német Területi Nemzetiségi Önkormányzatnak, valamint a Fejér Vármegyei Német Önkormányzatok Szövetsége Egyesületének is. És akkor még a Száron és Újbarkon megjelenő helyi újság szerkesztését, amelyben két évtizedig vett rész, nem is említettük. Ennyi mindent elolvasni is sok, nemhogy csinálni!

- Valóban sok ez egy kicsit néha, mert a sok feladat sok elfoglaltsággal, sok utazással, no meg sok idővel jár, de ha ezt nézném, nem csinálnám! Kell ehhez nyilván jó adag elhivatottság és szeretni is kell, amit csinál az ember! Azonban a német nemzetiségi lét és az érte vállalt munka számomra természetes – árulta el a kitüntetett, aki arról is beszélt, hogy a sváb hagyományok és a nyelv életben tartása manapság azért nehezebb, mint korábban volt, mert az embereket nehezebb megszólítani. Másfelől Újbarkon is fogynak a svábok, ahogy az idősek sorra mennek el. Örömteli viszont, hogy a faluba költözők közül egyre többen vesznek részt a nemzetiségi önkormányzat programjain, sikerül őket – ahogy az elnök fogalmazott - „belehívogatni” a sváb hagyományokba. Talán nincs is más választásuk, ha be akarnak illeszkedni új lakókörnyezetükbe, hiszen Újbarok sváb tengerben fekszik: a környező községek - Szár, Vértesacsa, Vértesboglár, Mány, aztán a vármegye határain kívül eső, de földrajzilag közeli Zsámbék, Felsőgalla és Alsógalla - mind régi sváb település. 

Metzgerné Speier Katalin számára saját családja miatt is fontos a sváb hagyományok, a nyelv, valamint a kultúra ápolása és továbbadása. Nagyanyja boglári Schöninger, a nagyapja újbarki Müllner. Édesapja tarjányi Speier, apósa szintén újbarki Metzger, anyósa pedig agostyáni Fochner. Apósa ágáról többeket is Németországba telepítettek ki a háborút követően, míg anyósa családja „megúszta” azzal, hogy Magyarországon maradhattak, így hazájukból nem, „csak” a házukból űzték el őket. Ezt évekkel később aztán visszavásárolták. A kitelepítés olyannyira rányomta a bélyegét az itthon maradottakra, hogy anyósa még az egyik, ezredforduló környékén tartott népszavazáson sem merte nyugodt szívvel németnek vallani magát, hisz őket ezért egyszer már elűzték az otthonukból. Lehet-e ilyen családi háttérrel más utat választani, mint a magyarországi németségért dolgozni?

- A németek és a svábok életében fontos szerepet játszott és játszik a mai napig a rozmaring, ami a tisztaságot jelképezi, szerencsét és egészséget hoz. Éppen ezért minden fontos alkalomkor megjelenik, legyen az születés, esküvő, keresztelő, vagy akár a végső búcsú. Főzéskor is használták, de ezt tűzték a kalapjuk mellé is – magyarázta a nemzetiségi önkormányzat elnöke, miközben a díszoklevelet mutatta, ami mellé egy rozmaring formájú medált kapott ajándékba. 

A kitüntetéshez ezúton is gratulálunk!