Győzelem és feljutás, a magyar himnusz szólt utoljára a divízió 1/A vb-n

Az olaszok Dél-Korea elleni délutáni kiütésével leegyszerűsödött a képlet: ha Magyarország a zárómérkőzésen bármilyen módon legyőzi Szlovéniát, kéz a kézben megy fel a világelitbe délnyugati szomszédunkkal, minden más esetben a negyedik helyen zárja a bolzanói vb-t, és jövőre is marad a divízió 1/A-ban.

Rögtön az első percben Bálizsnak kellett spárgáznia Ticar lövésénél, de mi sem tétlenkedtünk a támadó harmadban.  Veszélyesek voltak a szlovénok, de kijöttünk a szorításból, és egy jó letámadásnak gól lett a vége. Erőszakosan korongot szereztünk a támadóban, Mihályék tartották meg a palánknál, Terbócs hozta ki és vitte le az alapvonal mögé, felnézett, nagyszerű passz, nagyszerű Hári János lövés, a 8. perc elején vezettünk, 1-0. A harmad felénél emberelőnybe kerültünk, mindenhonnan lőttünk, de Kroselj és a blokkok is mindenhonnan hárítottak. A túloldalon Ortenszkynek volt egy zseniális mentése, a harmad utolsó két percét emberhátrányban töltöttük Hadobás akasztása nyomán, szépen védekeztük ki gyakorlatilag egyetlen Drozg- és Sabolic-lövéssel. A szlovén csapatkapitány a harmad végén letépte Hári fejét, de nem eléggé egy bírói sípszóhoz. De nem volt gond, vezettünk és jól is játszottunk.

A második harmadban tényleg nagyon jó játékot láthatott mindenki, helyzetekkel mindkét kapu előtt, de szerencsére inkább mi domináltunk. Papp Kristóf kiváló lövése egy csel után, vagy Hári János megugrása ha csak kicsit is jobban sikerül, akkor jelentősen jobb lelkiállapotba kerültünk volna. Így kicsit váratlan volt a szlovén egyenlítés, és ha nem mi kapjuk a gólt, még tapsoltunk is volna, ugyanis Ticar a jégen fekve kanalazta kapura a korongot, ami sajnos Bálizst is csúnyán meglepte, az ő mamutjáról csorgott a korong a kapunkba, 1-1. A kapott gól utáni első csere jól sikerült, de a folytatás kevésbé, átvették az irányítást a szlovénok, és Bálizs nem unatkozott. Viszont kivédekeztünk egy emberhátrányt is – Ortenszky ment ki buktatásért -, tehát a kapott gólon kívül sok okunk nem volt panaszra.

A harmadik húsz percet keményen tolták déli szomszédaink, nem finomkodtak, Bálizs produkált is néhány világbajnoki összefoglalóba abszolút beleillő bravúros védést. A játékrész második felében változott a játék képe, hét perc volt hátra, mikor gyors egymásutánban több góllal kecsegtető helyzetet alakítottunk ki, de a kipattanót valahogy nem sikerült bekotorni Kroselj kapujába. A lelátón az olasz szurkolók eközben kezdtek agyérgörcsöt kapni – hiszen vereségünk esetén a szlovén válogatott mellett ők mentek volna az elitbe -, főleg akkor, mikor Ceponnak köszönhetően emberelőnybe kerültünk kicsit több mint három és fél perccel a vége előtt. Jött is a magyar gól, Varga Balázs lövését még védte a szlovén kapus, de Papp Kristóf lövése már lehetetlen küldetés volt számára, 2-1. A gólöröm közben kiosztottak egy páros kiállítást a játékvezetők, Erdély Csanád és Podlipnik nézhette speciális helyről a következő két percet, Galló pedig mentett egy óriásit. Szlovénia játékosai kicsit elvesztették a fejüket, pedig a presztízsen kívül nagy veszteség nem érte őket ilyen állásnál sem, hiszen ők ezzel a vereséggel is feljutnak velünk együtt. Persze csak másodikként, de ez nagyon bántotta az önérzetüket. Időkérés, kapus le, Bálizs még véd egy utolsót, megnyertük az utóbbi évek egyik legextrémebb divízió 1/A vb-jét!

Magyarország–Szlovénia 2-1 (1-0, 0-1, 1-0)

Bolzano, Vezette: Frandsen, Langin (Laguzov, Niittyla)

Magyarország: Bálizs (Horváth) – Stipsicz, Hadobás, Varga B. (1), Hári 1, Sofron – Kiss R., Nilsson (1), Papp K. 1, Sebők, Erdély – Garát, Ortenszky, Nemes, Sárpátki, Galló – Szabó B., Mihály (1), Németh K., Terbócs (1). Szövetségi kapitány: Don MacAdam

Szlovénia: Kroselj (Pintaric) – Masic, Magovac, Sabolic (1), Ticar 1, Torok (1) – Crnovic, Cosic, Tomazevic, Macuh, Kuralt – Podlipnik, Cepon, Drozg, Simsic, Mahkovec – Bohinc, Jezovsek, Mehle, Bericic, Sodja. Szövetségi kapitány: Edo Terglav

Kiállítások: 6, illetve 8 perc   Kapura lövések: 29-36