A zöldenergia és a ráfizetés csapdája

Az év eleji adatok szerint Magyarországon 245 ezer háztartás rendelkezett napelemmel, az állam pedig továbbra is kitart amellett, hogy önfogyasztásra szeretné rábírni a fogyasztókat. Ennek érdekében még új pályázati lehetőségeket is megnyitottak azok számára, akik újonnan telepítenének kapacitásokat, de nemcsak napelemet, hanem akkumulátort is. Amennyiben ez így történik, az úgynevezett bekerülés kétharmadát fedeznék, ekkora az állami támogatás aránya. Országosan csökkent az áramfogyasztás, ez pedig részben éppen napenergiaforgalom növekedésének az eredménye.

Ez tehát mind jó hír: ám mint mindennek, ennek az éremnek is két oldala van. Januártól ugyanis – európai uniós elvárás alapján – megváltoztatták az elszámolási rendszert, bevezették a bruttó elszámolást. Ez pedig nagyon nem mindegy – olvasónk beszámolójából rövidesen kiderül, hogy miért nem. Az éves szaldó előnyösebb, mert minden más megoldásnál több megtakarításhoz, alacsonyabb villanyszámlákhoz segíti a családokat, sőt: a kezdeti beruházás mértékét tekintve csak ez éri meg. Az iparági szövetségek álláspontja nem véletlenül tartott ki az éves elszámolás további fenntartása mellett. Végül aztán kompromisszumos megoldással az a döntés született, hogy a kedvezőbb éves elszámolást alkalmazzák a már üzemelők mellett azokra a háztartási erőművekre is, amelyek működtetői 2023. szeptember 7. éjfélig jelezték fejlesztési igényüket. Utóbbiak esetében 2026. január 1-jéig biztosít majd a hivatali rendeletmódosítás a beruházások befejezésére időtartamot. Így a már előkészületben lévő fejlesztések is az éves szaldóban maradhatnak tíz éven át, ha a kivitelezésük legkésőbb 2025 végéig lezárul. A később beérkező újabb igényekre alapozó beruházások pedig egységesen a bruttó elszámolásba kerülnek.

A tíz év tehát az a türelmi idő, ameddig éves szaldó elszámolásban maradhat valaki. Mi történik, ha lejár ez az idő? Adjuk át a szót Sági Vincének, aki a székesfehérvári Dunaszerdahelyi utcában döntött a zöldenergia mellett. De úgy tűnik, nagyon megbánta.

– Hittem a zöldenergiáról, az ingyen áramról és az energia-függetlenségről szóló érveknek, ezért 2013-ban hőszivattyút, majd napelemet telepítettem. Én kezdeményeztem családomban a fűtés korszerűsítését. Először jött a hőszivattyú rendszer H tarifával, hogy ne bocsássunk ki széndioxidot. Ahogy az anyagiak engedték, jött a napelemrendszer, saját, erős, nagyon drága, de zöld. Bizonygattam, hogy befektetésnek is jó, hiszen növeli az ingatlan értékét, megtérül majd, mert amit mondtak, az hihetőnek tűnt. A családi házunk tetejére került a drága rendszer abban az időben, amikor mindenki az árak jelentős emelkedéséről beszélt, azaz a beruházás gazdaságosnak látszott. A valóságban ez másként történt, az árak csökkentek, és romlott a rendszer megtérülése. Azóta persze kiderült, hogy ez nem csak drága rendszer, hanem nagyon sérülékeny is, folyamatos figyelmet követel, szervízigényes. Bonyolult, minden hiba külső segítséget kíván, ami most többször drágább, mint korábban volt. Minden évben szükség volt javításra, relék, kapcsolók cseréjére, ami minden alkalommal tízezres tételt jelent. Sok év alatt már majdnem sikerült beszabályozni, hogy nullás legyen az energiafelhasználásunk, és kezdtem azt hinni, hogy jól döntöttem. Az éves szaldóelszámolás mellett a napelem megtermelte a téli fűtéshez szükséges árammennyiséget: magasan ez a tény volt a fejlesztés legfőbb vonzereje, azonban a szaldóelszámolás megszűntetésével ez számomra és még gondolom sokak számára már a múlt. Most, kellő tapasztalat birtokában már látom, hogy a beruházás – az élettartam alatt 200 000 kwh áramot termelve – soha nem térül meg, hiszen a telepítés, az üzemeltetés, a szervizelés 25 éves költsége nagyjából 32 millió forintra rúg: ebből csak a telepítés 10 millió forintba került. A bruttó elszámolás kitalálásával pedig az áramszolgáltató semmit sem akar fizetni, ez számomra csak akkor volna megfelelő, ha korrekt árakon történne meg a hálózatra feltöltött áram átvétele. A most ránk erőltetett változtatással a beruházást véglegesen „lefejezték”, még nagyobb teherré tették.

A 77 éves Sági Vince minden tapasztalatával azt állítja, hogy szerinte a cél nem lehet más, mint az áramszolgáltató bevételének a növelése. Keserűen mondja: ha annak idején nem arra költ, hogy napelemet telepít, hanem abból lakást vásárol és azt most kiadja, sokkal jobban járt volna, hiszen a bérleti díjból fedezné a rezsit. De hitt abban, hogy érdemes zöldenergiába fektetni. Amikor először hallott arról, hogy megszüntetik az éves szaldót, nem hitt a fülének, hiszen az egész beruházásnak – a téli fűtés miatt – az volt a legfőbb vonzereje. Az vitte el az éves rezsi 80 százalékát, napelemmel azt lehetett nyáron megtermelni. És hosszan sorolja a műszaki adatokat, a számokat, az értékeket, amelynek a részletezése és megértése meghaladja egy újságcikk lehetőségeit, de nála minden rendelkezésre áll. Hosszú küzdelmet folytat szolgáltatójával, jogászokkal konzultált, ügyével már megjárta a békéltető testületet is.

– A változás az elmúlt tíz év során elhangzott nyilatkozatokban világosan tetten érhető. A Nemzeti Energiastratégiában az szerepelt, hogy pénzügyi szempontból is kedvezőbb ez a kategória, azaz a  háztartási méretű kiserőmű, hiszen az úgynevezett „ad-vesz” elszámolás által az áramszolgáltató éves szaldóelszámolást alkalmaz, azaz a hálózatra termelt napenergia-mennyiséget levonja az éves fogyasztásból. Mindezt 2020-ban megerősítették azzal, hogy a hatályos elszámolási szabályok változatlanok maradnak. Két év múlva a szaldóelszámolás újabb megerősítést kapott, mert bejelentették, hogy a befogadott igények kapcsán a szabályozás már nem változik, és mindenki, aki valamilyen formában engedélyt kapott a napelemtelepítésre, az az eredeti feltételekkel tudja megvalósítani a beruházást. Az egyébként szintén uniós irányelv, hogy időközben nem lehet szerződést, szabályozást módosítani. Nem volt tehát szó tízéves határról. Azonban hiába, 2023. január 25-én egy interjúban már elhangzott ez, azonban az is, hogy nem fair a korábban szerződött napelemesekkel szemben, hogy „menet közben” változnak a szabályok, és korábban szerzett jogok sérülnek, hiszen a telepítéskor az érintettek más megtérülési feltételekkel számoltak.

Ez azonban mégis megtörtént, és a rendelkezés nem csak hozzánk forduló olvasónknak, de sok más családnak is folyamatos pénzügyi veszteséget okoz, miközben – ahogyan Sági Vince fogalmaz – a szolgáltató ugyanilyen mértékben bevételi többlethez jut oly módon, hogy a nagyon drágán telepített, soha meg nem térülő napelemerőművet vele üzemelteti, de a termelt áram díját teljes egészében beszedi.

A Fejér Megyei Békéltető Testület április 17-én tartott az ügyben személyes meghallgatást, és elkészítette ajánlását, amit minap kaptak kézhez az érintettek. Ebben az szerepel, hogy a vállalkozás (azaz az áramszolgáltató) 15 napon belül vizsgálja felül a fogyasztóval a napelemrendszer kapcsán kötött elszámolási szerződést és 30 napon belül nyilatkozzon a fogyasztó felé annak eredményéről.

Az indoklásban a testület emlékeztet rá: a fogyasztó panasza 2024. március 11-én érkezett a békéltető testülethez. Ebben előadta, hogy egyoldalúan megszegték a 2023. június 9-én kötött egyetemes szolgáltatói szerződést annak ellenére, hogy őt nevezik meg attól a naptól telepítőnek. Márpedig 2020. október 21-én a háztartási méretű kiserőmű bővítésre került, ezt a tényt a fogyasztó közölte és azt vissza is igazolták. Márpedig a napelemrendszer effektív bővítése is lehetővé teszi az éves szaldóelszámolást. A testület ajánlásában úgy fogalmaz, hogy a vállalkozás (azaz a multinacionális áramszolgáltató) egyoldalú lépése arányaiban és mértékében elfogadhatatlan kárt okozott a fogyasztónak és családjának, ezért panasza alapos.

Akad a történetben még jó néhány csavar, de az összes fordulat leírása egyelőre meghaladná egy ilyen írás lehetőségeit. Ezért nem elveszve az egyébként tényszerű, sokatmondó részletekben, portálunk ezt az írást egyben vitaindítónak is tekinti, hiszen helyzetével olvasónk biztosan nincs egyedül. A fejleményekre természetesen visszatérünk.