Madárdal és napkelte Fenyvesi Lászlóval

– Nagyon szép túránk volt ma – összegzett elégedetten Fenyvesi László. – Azzal indult a program, hogy három czankót jelöltünk meg és indítottunk útjára. Több czankófaj létezik, van, amelyik nálunk fészkel, a réti czankók vonuló madarak, épp észak felé tartanak. Színes gyűrűt is kaptak: a színeknek az a jelentősége, hogy akár egy jó távcsővel, vagy komolyabb fényképezőgéppel beazonosítható a tollas. Ezért reménykedhetünk benne, hogy távolabbi országokból érkeznek majd visszajelzések, miután látták valamelyik általunk megjelölt barátunkat.

Meghallgatták a közelben a madarak énekét. Elsőként a verebek csipogása hallatszott, mert abból nagyon sok él arrafelé, de szólt a fülemüle is, egy kicsit később a bokrosban a barátka, vagy más néven a barátposzáta dalolt.

– A mezei poszáta is énekelt, amikor már a mező közelébe jutottunk  – folytatta beszámolóját a környezeti nevelő. – De nagyon sok más madárhangot hallhattunk útközben. Amikor elértük a nádast, már messziről szóltak a nádirigók. Közelebb érve a cserregő nádiposzáták szólaltak meg, de láthattuk a nászrepülő foltosnádi poszátákat is. Aztán kisétáltunk a Dinnyési-fertő azon részére, amit csak szakvezető jelenlétében lehet meglátogatni, és ott nagyon különleges élményben lehetett része mindazoknak, akik velünk tartottak.

Hiszen a természetkedvelők számára az egyik legizgalmasabb látvány a vízi- és gázlómadarak tömege: kócsagok, vörös, szürke és kanalasgémek, vadludak, récék, kicsi és nagyobb kárókatonák, valamint különféle parti madarak élnek a fertőn.

 – A dinnyési belső tó partján fészkel a gólyatöcs, de a bíbic is megmutatkozott, majd sok más tollas barátunk megfigyelése mellett jutottunk el a fertő nagy tornyáig, ahol találkozhattunk a szalakótával. Ez az egyik legszebb, kék alapszínű madár Magyarországon, és már elfoglalták a fészkelőhelyeket, a részükre kihelyezett odúkat. Láthattuk a kék vércsét is, amit ugyancsak mi telepítettünk meg a dinnyési szikes pusztán. Azért, hogy megbizonyosodjunk arról, megvan-e még az odújában, és minden rendben van-e vele, egy kicsit közelebb mentünk a kuvikhoz és megcsodálhattuk egy példányát. Megnéztünk egy csókafészekaljat, mert éppen a torony egyik odújában fészkel a csóka: már körülbelül egyhetes fiókák várták ott az etetést.

Nem csupán a madarak, a növények világa is rendkívül változatos a területen.

– Útközben nagyon sok érdekes növényt megfigyelhettünk. Az egyik a teljes virágzásában lévő poloskaszagú kosbor, amely olyan helyen érzi jól magát, ahol legeltetést folytatnak, mert poloskaszaga miatt őt nem legelik le. Sok más érdekes pusztai növény között láttuk az osztrák zsályát, a lila ökörfarkkórót, közelebbről megnéztük a ragadós habszegfűt a bókoló bogánccsal együtt, de különböző gyógynövényekkel is lehetett ismerkedni.

Éppen a túra végén szólalt meg Fenyvesi László telefonja. Arról értesítették, hogy a faluban sajnos autóval elütöttek egy cinegét. Szerencsére az egyik dinnyési gazda tudta, hol az odú, és kiderült, a fiókák bizony már nagyon éhesen nyitogatják a csőrüket.   

– Őket kell most megmenteni – magyarázza a környezeti nevelő. – Ami azt jelenti, hogy a kis fiókákat olyan cinegeodúkba helyezem el, ahol hasonló korú fiókák élnek. Ez még egy további feladat lesz a mai napon.