Zene

2014.07.26. 14:32

Barátságból született zenekar

Székesfehérvár – A Blahalouisiana 2012 nyarán alakult a korábban feloszlott Jacked legénységéből. Az öt tagból álló együttes a 60-as évek és a modern amerikai dalszerzők által inspirált vonalon mozog, amire a fiúk meg is találták a tökéletes énekesnőt, a gyönyörű hangú Schoblocher Barbara személyében. A Zámoly melletti MésziStockon beszélgettünk.

Buthy Lilla

– Kezdjük a legelején, illetve valaminek a végén. Mikor és miért ért véget a Jacked története, és mikor kezdődött a Blahalouisianaé? Miért éppen Blahalouisiana?

– A Jacked 2010-ben oszlott fel, zeneileg és emberileg már nem működött a dolog a frontemberünkkel, attól függetlenül örökre szép emlék marad. A Blahalouisiana első koncertje 2012 nyarán volt Fehérváron, innentől számítjuk az új korszakot. A nevünk egy egyszerű szóvicc, bírjuk az amerikai déli államok zenéit, a Blaha Lujza téren pedig sokat forgolódtunk, igazából így jött.

– Hogy ismertétek meg a zenekar énekesnőjét? Mutasd be, kérlek a tagokat is!

– Schoblocher Barbara az énekesnő, Juhász Ádám dobol, Jancsó Gábor basszusgitározik, Mózner László és Szajkó András gitározik. Jancsó Gábor a jazz tanszak kollégiumának folyósóján ismerte meg Barbit, mondhatni egyből működött a kémia. Dumálni kezdtek a zenéről és feleszméltek, hogy milyen jó végre találkozni egy olyan szaktárssal, aki nincs totálisan elkötelezve a jazz iránt. Rögtön megbeszéltek egy próbát, innentől pedig jött minden magától.

Egy koncertkritika szerint az orvosoknak receptre kéne felírniuk Blahalouisiana-hallgatást. A mészistockos telt házas buli is ezt igazolta (Fotó: Koppán Viktor)

 

– Milyen impressziók, zenekarok hatottak a zenétekre?

– A zenekar általában szereti a 60-as évek beat, country zenéjét, és a modern amerikai dalszerzők dalait. Jancsó Gábor nagy kedvence például Paul Simon, Mózner László örök kedvence Jack White, Szajkó András pedig az 1900 körüli egy szál zongorás darabokért rajong mostanában.

– Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb fellépésetek?

– A világhírű Morcheeba előtt játszhattunk a PeCsában, amiért nem tudunk elég hálásak lenni a szervezőknek. Kezdő zenekarként háromezer ember előtt játszani hihetetlen érzés. A már hagyományosnak mondható MésziStock-bulik is mindig nagyon jól sikerülnek, felszabadult a zenekar és a közönség egyaránt. Az MR2 Akusztikban is nagy megtiszteltetés volt fellépni, azelőtt lerágtuk minden körmünket.

– Milyen szálakkal kötődtök Székesfehérvárhoz?

– A zenekar nyolcvan százaléka itt született, itt volt az első koncertünk is. Mindig nagyon jól esik hazatérni, teljesen máshogy fogad minket a közönség, mint máshol. Egyrészt mindig sokan vannak, másrészt a közönséggel való kapcsolatunk is bensőségesebb. Ilyenkor nem sok szúrós tekintettel találkozunk. Mondhatni hazai pályán előnnyel indulunk, és ez nagyon feltölt minket.

– Vannak viták? Vagy a barátság átlendít Titeket a konfliktusokon?

– Természetesen vannak viták, hála a jó égnek! A barátságból születő zenekaroknál nem is lehet teljesen elkülöníteni a „szakmát” a magánélettől. Ezért ugyanúgy összekapunk olykor, mint bármelyik társaság, de pont ettől élő az egész dolog. Ezért tudunk egymással olyan csúnyán beszélni, hogy már a mondat vége előtt visszavonnánk, de ezért tudunk megélni olyan pillanatokat is, amikor úgy érezzük magunkat, mint egy második család.

– Hol lesznek még nyáron koncertfellépések? Mik a tervek?

– Pont most végzünk két szám felvételével, utána pedig rögtön belekezdünk négy újba, ezek a rövid távú célok. Szeretnénk egyre komolyabban gondolni ezt a zenekart, ami egy bizonyos szint után a befogadóktól is függ. Mivel már nem csak a saját szórakoztatásunk a cél, ezernyi szempontot kell figyelembe venni, de próbálunk felnőni a feladathoz!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!