Visszaélés élő adásban, nem nyilvános adatokkal – Mi folyik a Velencei-tó mellett?

Még az előző hónapban egy kereskedelmi rádió műsorában vitatkozott Gerhard Ákos, Velence polgármestere és L. Simon László országgyűlési képviselő. A rádióműsort követően a képviselő közleményében ezt olvashattuk: „A polgármester a fejemre olvasta, hogy vajon én tudom-e, hogy egy konkrét terület, amely a családi vállalkozásunk érdekeltségében van, az mekkora? Konkrét települést és konkrét helyrajzi számot mondott be egy rádiós élő adásban. Kérdésemre, hogy honnan tudja ő ilyen pontosan, azt felelte, hogy ő sok mindent tud.”

Ha ezt jól értelmezzük, akkor a rendszerváltoztatás óta eltelt időben még meg nem honosodott nyilvános magánéleti támadás történt. Gerhard Ákos polgármestert még nem sikerült elérni, de az ügyben áldozatnak tűnő L. Simon László kormánypárti politikust igen.

Jól látom-e, hogy élő adásban támadta meg magánéletét a velencei polgármester?

A beszélgetés témája a velencei uszodaberuházás volt, s kiderült, a polgármester úrnak fogalma sem volt az önkormányzati tulajdonban levő uszodai telek nagyságáról és értékéről, sőt arra sem tudott felelni, hogy Velencén mennyibe kerül egy négyzetméternyi építési telek.A rábízott településről képtelen volt korrekt adatokat mondani, és a riposztjában egy másik település konkrét helyrajzi számára kérdezett rá, hogy meg tudom-e mondani annak az értékét, nagyságát. Ő a családunk tulajdonában levő termőföldet citálta elő a hallgatóságnak, ami teljesen ledöbbentett.

Vagyonnyilatkozatából nem szedhette elő a földterület adatait?

Nem. A földterület a feleségem tulajdonában van, ő a családi gazdaság vezetője. A polgármester ahelyett, hogy városa ügyeivel lenne tisztában, azokkal foglalkozna, helyette az én családom magánügyei után nyomoz. Ezt tetézi azzal, hogy mindezt a rádió nyilvánossága elé tárja.

Egy földterület nagyságáról, helyéről beszélni talán még nyilvánosan is lehet.

A határban gazdálkodó emberek tudják, ki a szomszédjuk, ki melyik földet műveli. De azt már nem, hogy az idegen területeknek mi a helyrajzi számuk. Gondoljon bele, az emberek többsége ismeri az utcája nevét és a házszámát, de fejből ritkán tudja a saját lakásának helyrajzi számát. Gerhard Ákos pedig más ember ingatlanának a helyrajzi számát csípőből előrántja. Ez azt jelenti, hogy nyomoz a családom után, mindez régi rossz időket idéz fel bennem. A velencei polgármester nemcsak ezzel lépett át egy határt, hanem azzal is, hogy az épülő uszoda területét erőemberekkel szállta meg. Döbbenetes, ilyet még nem láttam. Tessely Zoltán képviselőtársam által az uszodaügyben összehívott fontos egyeztetésre is az őrző-védők vezetőjével, mintegy személyes testőrrel ment el tárgyalni.

Érdekes, hogy a Fejér Megyei Hírlapnak is egy vagyonvédelmi társaság embere nyilatkozott a polgármester helyett. Ez elfogadott szokás?

Szerintem ez elfogadhatatlan. Ugyanakkor jó lenne tudni, hogy a több hete tartó őrzés és a hozzá kapcsolódó „jogi tanácsadás” mennyibe kerül a velencei adófizetőknek! Gerhard Ákos tavaly az uszoda ellen kampányolt azzal, hogy annak az árából inkább járdát kellene építeni. Halkan kérdezem: hány méter járda épülhetett volna már meg abból a pénzből, ami eddig elment az őrző-védőkre és a jogászukra?

Látszik-e bármilyen közeledés?

Többször felajánlottam a segítségemet, nem éltek vele. Az uszodaberuházásért a kormánynál is lobbizó, az alapkövet Kásler miniszter úrral közösen lerakó Tessely Zoltánnal már tárgyalt a városvezetés, de ennek ellenére sincs közeledés, miközben a beruházó már több mint 800 millió forint közpénzt költött a fejlesztésre. Sajnos még a kormányhivatal által előírt állagmegóvás is veszélybe került az erőemberek jóvoltából.

Azért a velencei polgármester korábbi nyilatkozataiban említett olyan dolgokat, amit a korábbi városvezetés mulasztott el.

Hazugság, hogy a beruházás nem az önkormányzat szándékai szerint indult el. Az előző testület egyhangú döntést hozott a városnak pénzébe sem kerülő uszoda építéséről, az önkormányzati telek rendelkezésre bocsátásáról. Ezek létező, bárki által ellenőrizhető határozatok. Ahogyan a közbeszerzés, az uszoda későbbi üzemeltetésének, a leendő pályák kiosztásának az anyagai is nyilvánosan hozzáférhetők. A projektnek érvényes építési engedélye van. Azon megy a huzakodás, hogy a korábbi polgármester nyilatkozata érvényes-e pecsét nélkül. A Gerhard Ákos bejelentése utáni kormányhivatali szemlén is úgy nyilatkoztak a hivatalnokok: ennek az eldöntése nem építésügyi kérdés, tehát jogszerűen folyik a beruházás. Ennek ellenére ideiglenesen mégis leállította a kormányhivatal az építkezést. A helyi pletykák szerint a kormányhivatal ezzel a politika terepére tévedt, kisegítve a jelenlegi városvezetést, de én ezt nem hiszem. Bízom a jogállamban, a kormányhivatal pártatlanságában és a hivatalnokok jogkövető magatartásában.

Az uszodaberuházás vitája után több ügy is felszínre került Velencén. A városlakóknak nem lehetnek pusztán érdekei? Csak kormánypárti vagy ellenzéki érdekeik lehetnek?

Velencén háború folyik nem létező ellenséggel. Az új városvezető ipari fekvőrendőrrel lepte meg az édesanyákat, édesapákat az óvoda előtt, pedig az óvodának a bővítésére, illetve bölcsőde építésére kész koncepcióval és forrás­ígérvénnyel rendelkezett az előző vezető, Koszti András. Most ezek is füstbe mentek. Veszélybe került a Zöld város projekt, bár a félmilliárdos támogatásból már elköltöttek 80 milliót, mégis fontolgatják a támogatás visszafizetését, mondván, nincs önrészük. Mindeközben kiebrudalták az EFOTT-ot, amiből korábban több tízmilliós bevétel folyt be a városhoz, és az éppen jó lett volna az előző program önrészének. A nyolcvan éve működő velencei futball is ellehetetlenül, mert nincs 3 millió forintjuk a csapat támogatására. Nem véletlenül kezdtek el pusmogni a városban, lehet, hogy a Korzóval átellenes focipálya területét is értékesíteni akarják? Remélem, hogy ez alaptalan pletyka! A tópart közelében három évre változtatási tilalmat rendeltek el, ezzel nehéz helyzetbe hozták azt a kínai tulajdonost, aki háromcsillagos hotelt szeretne megvalósítani a szocialista monstrum, a fehér ház helyén. Tehát nem pusztán a fejlődést akadályozzák, az éktelenkedő szocialista kolosszusokat sem engedik megújulni.

Tovább megyek. Az uszodaépítés akadályozása érdekében súlykorlátozásokat rendeltek el egyes belterületi utakon, ezzel megnehezítették a 14 milliárdos partfalfelújítás állami beruházását is, mert egy ideig nem tudtak a területen közlekedni a szállítók. A vízügyi igazgatóságnak egyedi behajtási engedélyt kellett kérnie a várostól. Teherautóval behajtani tilos táblákat is kihelyeztek a tópartra. Így hogy fogják a helyi vállalkozók a tóparti éttermeket, büféket, az üzleteiket áruval feltölteni, hiszen a jelenlegi táblák szerint kisteherautóval sem lehet behajtani? Vajon hogyan lehetett elpuskázni azt a lehetőséget is, aminek eredményképpen háromszor százmillió támogatást kaptak volna a város strandjai? Nem értem, Gerhard Ákosék miért állnak bosszút a választókon, miközben valóban nagy bizalom és várakozás övezte a hatalomra kerülésüket. Sajnos hasonló jelenségeket tapasztalhatunk Érden, Szentendrén s több más városban is, ahol teljesen destruktív ellenzéki vezetése lett a településeknek: mindent megtagadni és eltörölni, ami az előző, fideszes vezetéshez kapcsolódik.

Ön kormánypárti képviselő a parlamentben, az elfogultsága érthető. Nyilván Gerhard polgármester is keresi a saját körei érdekeit. De mindez kevésnek tűnik ahhoz, hogy így elmélyüljenek az ellentétek.

Velence vonzó település, ezért az utóbbi bő évtizedben a fővárosból nagyon sokan költöztek ide, mintegy 30 százalékkal növelték a lakosok számát. A jelenlegi polgármester is úgy vándorolt Velencére a közelmúltban. Örömmel fogadunk mindenkit, aki a mi közös tavunknál szeretne élni. Az ideköltözők a fővároshoz közeli vidéki kertvárossá, egyfajta alvóvárossá szeretnék Velencét formálni, de ez a település üdülőváros. Nyüzsgő strandok, fesztiválok, rendezvények biztosítják a megélhetését. A legnagyobb adózója a helyi négycsillagos szálloda cégcsoportja! Ha kiirtják azt, ami a város működését biztosítja, ha elűzik a vállalkozókat, ha nem fogadják el a kormányzati segítséget, akkor Velence életképtelen lesz. Én az együttműködés kultúrájában hiszek, s tudom, a velenceiek nem hagyják a városuk tönkretételét.