2018.04.03. 17:30
Epizódok a székesfehérvári vendéglátás történetéből
A város ipari örökségét bemutató programsorozat következő, egyben idei első előadását hallgathatták meg az érdeklődők múlt héten a Fehérvári Civil Központban, amelynek témája a vendéglátás helyi története volt.
A Magyar Király, amely ma is üzemel, emblematikus épülete a székesfehérvári vendéglátás történetének.
Fotó: Fortepan.hu
Mint az előadássorozat előadója, a Műemléki Topográfiai Munkacsoport munkatársa, Váczi Márk bevezetőjében elmondta, a helyi iparosságról szólva a korábbiakban már érintették a vendéglátást, ám a terület gazdag helytörténete indokolttá tette, hogy önálló alkalmat szenteljenek e témának.
A Fekete Sas története
Az előadás a Fekete Sas Szálloda történetének ismertetésével indult, amely a jelenlegi helyszínen, az Ady Endre utcában 1751-ig nyúlik vissza. Korábban, 1693-tól az Oskola utcában működött hasonló néven betérő szálló, amelynek épületét a Bartók Béla tér kialakításakor, az 1930-as években elbontották. Az Ady Endre utcai barokk lakóház a Fekete Sas beköltözésekor, 1751 és 1755 között nyerte el a jelenlegi klasszicista homlokzatát. Többek között az 1848. március 16-i események híradásaiból tudjuk, hogy akkorra az épület már kávéházzal is rendelkezett.
A ’20-as években Grósz Bernát lett előbb bérlője, majd tulajdonosa is a Fekete Sasnak, amely szállodaként, kávéházként és étteremként is üzemelt, a neve pedig a német „Hotel zum schwarzen Adler” helyett immár magyarul volt olvasható az épület homlokzatán. Az 1943-as zsidótörvények következtében a Fekete Sas állami tulajdonba került. Az emeleti részébe előbb családokat költöztettek, majd a honvédség vette használatba az épületet. A Fekete Sas jelenleg városi tulajdonban van.
A fehérvári vendéglátás emblematikus épülete, a Magyar Király
A Magyar Király egykori betérő szálló épületének első tulajdonosa gróf Smidek Tamás volt, aki 1829-ben eladta a Zichyeknek. Zichy Jenő később bérbe adta egy Vierzigmann nevű vendéglősnek, aki végül felfuttatta a boltot. A Magyar Király adott otthont az 1870-es évektől kezdődően a Színpártoló Egyesület tevékenységének is. 1927-ben „Hahn Artúr és társai fióktelepe” néven Ford autószalon nyílott az épület északi szárnyában, amely jól megfért a főépületben található, Tosch Károly és fia birtokolta Magyar Király Szálloda és Kávéházzal, és a déli szárnyban működő, Preszthelyi József tulajdonában lévő Magyar Király Étteremmel.
1905. december 31-én nyílott meg a Hübner Jenő tervezte Árpád Fürdő, amely a környék első és egyetlen gyógyfürdőjeként akkoriban hamar ismertté és kedveltté vált. A tulajdonos és üzemeltető a Székesfehérvári Kereskedelmi Bank Rt. volt. A ’20-as években a fürdő szárnyépületekkel egészült ki, fölépült mögé a szálló, éttermet és színháztermet kapott, így a komplexum 1922 novemberére elsőrangú turisztikai célponttá vált. 1926-ra az összkép még egy kerthelyiséggel és kertmozival is gazdagodott. Blaha Lujza kedvenc fürdőjének korabeli szolgáltatásait sok mai élményközpont is megirigyelhetné. A ’30-as években Klein Rezső vette bérbe a banktól a fürdőkomplexumot üzemeltetésre, aki alatt a bezárattatás határáig romlott az ingatlanok állapota. Így 1942 decemberében az Árpád Fürdő és Szálló a városi közüzemek kezelésébe került.
Az előadás részletesen kitért a Fő utcát szegélyező egykori kávéházak, belvárosi éttermek és cukrászdák ismertetésére, a program pedig a hallgatóság kérdéseivel és hozzászólásaival zárult. Az ipartörténeti sorozat következő előadására egy belvárosi séta keretében kerül majd sor, amelynek tematikáját az 1848-as emlékév adja. A sétaútvonal és az időpont azonban még tervezés alatt áll.