Fejér megye kulturális élete

2018.01.02. 11:30

Ritka kincseket, különleges festői pályaképeket ismerhettünk meg 2017-ben

Sok érdekességgel szolgált a múzeumi élet 2017-ben. Az esztendőt a kincsek évének nevezhetnénk, hiszen több különleges, értékes leletegyüttest láthattak a múzeumlátogatók.

Gábor Gina

Az a fehérváriak számára természetes volt, hogy a Seuso-kincseket először a Szent István Király Múzeumban mutatják be. Elvégre a kincs a megyéből származik.

Párkányi Raab keretezte

A magyar kultúra napján, január 22-én nyílt meg A Döntés című kiállítás a Csók-képtárban. A nagyszabású tárlat Somogyi Győző festő- és grafikusművész, a Nemzet Művésze 127 festményéből, Párkányi Raab Péter szobrász- és fotóművész 66 fotógrafikájából, továbbá fény- és illat-installációból állt a kurátor, Tóth Norbert koncepciója alapján. A kiállítás megosztotta ugyan a képzőművészeti szakírókat, de – talán épp ezért – április végéig sokan látták a tárlatot, amelyhez beszélgetés-sorozat és több tárlatvezetés is kapcsolódott.

Sőt, a múzeum évének Párkányi Raab Péter munkássága afféle keretet adott, hiszen november végén nyílt meg szintén a Csók-képtárban az ő művészetét bemutató Hanyatló-Szárnyaló című kiállítás, amely 2018 márciusáig látható. A tárlatokhoz reprezentatív katalógus készült.

A városi képtár projekt termében februártól kezdve váltották egymást a kamarakiállítások. Februárban válogatást mutattak be azokból a móri művésztelepen született munkákból, amelyek a múzeum gyűjteményébe kerültek. A kicsi terem jóvoltából egy-egy kortárs alkotót is megismerhettünk – májusban Szekér Viktóriát közlekedésre reflektáló Not Targets című kiállítása, novemberben Oláh Gergely Mátét Színinger című tárlata révén. A Deák-gyűjteményben őrzött munkákból júniusban bemutatták Medgyessy Ferenc szobrászművész erotikus rajzait is.

Mi van a hamu alatt?

Az év egyik kivételes jelentőségű kiállítása Tác-Gorsiumban, a régészeti park központjában nyílt meg. A Pompeji – Élet és halál a Vezúv árnyékában című tárlaton szereplő 102 tárgy a Nápolyi Régészeti Múzeumból érkezett. Mintha megállt volna az idő, amikor a kitörő Vezúv 79-ben elpusztított mindent. A tragédia révén hihetetlen leletanyag birtokába jutott az utókor: a vulkáni hamu konzerválta is a tárgyi emlékeket az ókori településeken. Ezek a leletek bemutatták, miként éltek hajdanán a rómaiak.

Gorsiumban megismerhettük azokat a római kori tárgyakat, fantasztikus alkotásokat, amiket a vulkáni hamu konzervált a Vezúv lábánál lévő ókori településeken.

Áprilisban nyílt meg az a kiállítás a fehérvári múzeum Fő utcai épületében, amelyen erdélyi arany- és ezüstpénzeket láthattunk. A Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg 2015 nyarán Törő István 16-17. századi erdélyi tallérokból és emlékérmekből álló gyűjteményét 1,1 milliárd forintért. A 220 darabból álló, muzeális szempontból igen jelentős kollekciót a Magyar Nemzeti Múzeumnál helyezték letétbe. A páratlan tallérgyűjtemény kibocsátóinak köre János Zsigmondtól Apafi Mihályig terjed.

A Fejedelmi kincsek című tárlaton is különleges tallérokat láthatott a közönség.
Fotós: Molnár Artúr

Rétegek, Metszéspontok

A kortárs művészet a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében, az Új Magyar Képtárban, no és a Pelikán Galériában is megjelent. Kitűnő, összegző jellegű kiállítással jelentkezett májusban a Országzászló téri teremben a fehérvári képzőművész, Pinke Miklós. A Pelikán Galériában Szűcs Angéla, majd Bauer István mutatta be munkáit, a 18. Kortárs Művészeti Fesztivál nyitányaként pedig a 2016-ban tragikusan fiatalon elhunyt, sokoldalú alkotó, Garami Richárd életművéből összeválogatott emlékkiállítást rendezték meg. Az autizmus mint metafora című átfogó tárlat nemcsak azért volt különleges, mert kortárs művészek és autizmussal élő alkotók együtt szerepeltek, hanem azért is, mert a tárlat egyik része a dunaújvárosi múzeumban, a másik a fehérvári múzeum Megyeház utcai épületben nyílt meg. És ha már Dunaújvárost említjük, ki kell emelnünk azt a képzőművészeti szenzációt, hogy a dunaújvárosi alkotó, Várnai Gyula képviselte 2017-ben Magyarországot a rangos képzőművészeti szemlén, a Velencei Biennálén.

Ami pedig a kortárs művészet további megjelenését illeti: a Metszéspontok című tárlat az Országzászló téri épületben azért volt különleges, mert a nyolcvanas évek kultikus filmjeit, az azokban megjelenő összművészeti törekvéseket vizsgálta. A legendás filmekben a hazai underground képzőművészet és zene képviselői is közreműködtek.

Színek és Kőhíd

Egy-egy festői pályaképet is bemutattak. Emlékezetes volt a Színek és színek megint című, Aba Novák Vilmos festészetét felvonultató tárlat, és nem csak azért, mert a meghirdetett megnyitót lefújták, és a kiállítás kétszer nyílt meg: nem hivatalosan, majd hivatalosan is. Ami a lényeg: meggyőződhettünk arról, hogy Aba-Novák művészete sokrétűbb, különlegesebb annál, mint amit a Fehérváron látható munkái sejtetnek. A tárlathoz több olyan kísérőrendezvény – fotózkodás, táncos, zenés program, cirkusz, könyvbemutató – társult, amely népszerűsítette Aba Novák világát. Nyáron, a múzeumok éjszakáján az Aba Novák tárlat mellett egy másik igen jelentős kiállítás is megnyílt a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban. Az Ég és Föld között című, különleges tárlat az imáról szólt, ami a legáltalánosabb kommunikációs mód a teremtett világ és teremtője között.

Kádár Béla Trió című festménye is szerepelt a városi képtár tárlatán

A városi képtár Kádár Béla művészetére hívta fel a figyelmet. Fő törekvésük, hogy időről időre bemutassák azokat az alkotókat, akiknek fontosabb művei Fehérváron szerepelnek. A gyűjtőnek, Deák Dénesnek igen jó szeme volt, amikor megszerezte Kádár Béla jelentős alkotásait – állapíthattuk meg a tárlaton. A festő derűs kompozíciói, műveinek artisztikuma, harmonikus színei, és az a humánus világlátás, ami Kádár Béla jellemzője, ma is képes hatni a közönségre.

A kincs, ami a miénk is

Az év nagy szenzációjának kétségkívül a Seuso-kincs fehérvári bemutatása számított. Szinte természetes volt, hogy a visszaszerzett páratlan kincsleletet először a fehérvári múzeumban láthattuk, hiszen a kincs – amelyhez vér is tapad -, Fejér megyéből, Kőszárhegyről származik, még akkor is, ha erre közvetlen bizonyítékot máig nem sikerült találni. A késő római császárkorból származó kincseket több mint 22 ezren tekintették meg, s a nagy érdeklődésre való tekintettel a tárlat még az utolsó napon is éjfélig várta a látogatókat. A Seuso kedd című beszélgetés-sorozat pedig felelevenítette mindazt, amit a kincs rejtélyéről tudni lehet.

Az a fehérváriak számára természetes volt, hogy a Seuso-kincseket először a Szent István Király Múzeumban mutatják be. Elvégre a kincs a megyéből származik.

A VárosKép című, az Országzászló téri épületben megnyílt tárlaton viszont a mi, azaz a lapunk kincsei is láthatók: hiszen a Fehérvár múltját bemutató kiállításon a Fejér Megyei Hírlap archívumának fotói is szerepeltek.

A társaság jubileuma

2017-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Székesfehérvári Művészek Társasága. Az évfordulóra több csoportos tárlat nyílt: a Pelikán Galériában Önarcképeket, az Új Magyar Képtárban pedig izgalmas művészeti parafrázisokat, átiratokat láthattunk. Önálló kiállításon mutatta be munkáit a társaság két tagja: a sokoldalú képzőművész, Ecsedi Mária a Vörösmarty Színház galériájában, a szobrász-keramikus Miklós János pedig a Szent István Művelődési Házban.

A fehérvári múzeum kiállítóhelyei a tárlatok kísérőrendezvényein túl sokféle ismeretterjesztő előadásnak adtak otthont. Ezek közül igen népszerűnek bizonyult az a sorozat, amelyen a legnevesebb kortárs írókat látták vendégül. 2017-ben az Új Magyar Képtárban járt Parti Nagy Lajos, Nádasdy Ádám és Grecsó Krisztián is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!