Százéves a katonai ejtőernyőzés: régi és mai történetek egykori és mostani hősökről

Mára az ejtőernyőzés bátor, látványos sporttá szelídült. Mostanában több okunk is van arra, hogy tisztelegjünk az előtt, amit az elődök véghez vittek, és amire ezek a zuhanó emberek ma is képesek. Pula Józseffel, az Albatrosz Repülő Egyesület ejtőernyős-szakosztályának vezetőjével beszélgettünk.

– Nem egy okotok van ünnepelni, ha jól tudom. Mire is emlékezhetünk?

– Két olyan évforduló jött el idén, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az ejtőernyőzéshez. Egyrészt ebben az esztendőben lett 170 éves a Magyar Honvédség, hiszen ki ne tudná, hogy a honvéd hadsereg az 1848-as szabadságharcban született meg. Aztán 100 esztendősnek tekintjük 2018-ban a magyar katonai ejtőernyőzést, amely aztán az első magyar ejtőernyősegység legendás hírű parancsnokának, vitéz Bertalan Árpád őrnagynak az irányításával fejlődött tovább. Sajnos ő maga az első éles bevetésén életét veszítette, amikor 1941. április 12-én repülőgépe felszállás közben lezuhant Jutaspusztán.

Mészárovics György ugrott a legtöbbet hazánkban

De létezik az ejtőernyős- történelemnek egy komoly székesfehérvári vonatkozása is, hiszen egy fehérvári mérnök, Hess Ákos 1939-ben a későbbi Ikarus-gyár területén lévő repülőtéren készítette el az első magyar ejtőernyőt. A típus a „2-es gyakorló ejtőernyő” elnevezést viselte. Ennek tiszteletére az utókor emléktáblát avatott a repülősök és ejtőernyősök emlékműve mellett. És elég korán az ejtőernyő életet is mentett: az első magyar pilóta még az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének tagjaként kevéssel az első világháború befejezése után az olaszországi Piave fölött a csak napokkal előbb rendszeresített, Heinecke ülőpárna elnevezésű ejtőernyővel menekült meg égő, zuhanó repülőgépéből, és ért szerencsésen földet.

– A régiek említése mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a sportágnak jeles képviselői élnek ma is a megyeszékhelyen… Rekorderek, az ejtőernyőzés legendás alakjai.

– Igen, Pozsonyi Imre bácsi például egyike azoknak, akik magassági ugrásban rekordot állítottak be 1962-ben. Ugrás után másodpercenként 75-80 métert zuhantak, 120 másodperc után nyitottak ernyőt. A végrehajtott magassági csúcsbeállítás 8070 méter volt. A csapat tagjakét ugrott akkor az ugyancsak székesfehérvári Bakos István is, aki már sajnos nincs közöttünk. De megemlíthetjük a katonai ejtőernyőzés képviselőjeként Méhész Sándort, és kihagyhatatlan a sorból Mészárovics György, hiszen ő hajtotta végre a legtöbb ugrást Magyarországon, és nem sokan előzik meg az egész világon. Most, amikor beszélgetünk, éppen a 16 ezer hatodiknál tart.

– A nemzeti bajnokságon szerepeltek éppen, de nemrégiben a katonai ejtőernyős- válogatott harmadik helyen végzett a világbajnokságon. Miként lehet ezt az eredményt értékelni a laikusok előtt?

– Jelenleg zajlik Szolnokon a nemzeti bajnokság, amelyet Hüse Károly-emlékversenynek neveznek, a székesfehérvári Albatrosz Repülő Egyesületet én képviselem az eseményen. Egy MI–17-es helikopterből hajtjuk végre az ugrásokat. Nemrégiben ugyanitt ért véget a katonai világbajnokság, ahol a magyar katonai válogatott harmadik helyen végzett Szlovénia és Kína mögött. Egyéniben pedig Asztalos István negyedik lett. Elmondható tehát, hogy a világ legjobb célba ugró csapatai között van a magyar. A végső sorrend kialakulásakor 3-4 centiméteres eltérésekről beszélünk, ami ezer méterről végrehajtott ugrásoknál döbbenetesen kis különbség. Ilyenkor a helyezéseket egy nagyon kicsi fuvallat is befolyásolja, ezért ez nem annyira fizikai, mint inkább mentális sport. Fejben nagyon „ott kell lenni”, hihetetlen összpontosítást igényel egy pontosan végrehajtott ugrás.

– Rövidesen, szeptember 9-én, vasárnap ismét lesz repülőnap Börgöndön. Mivel készülnek a fehérvári ejtőernyősök?

– Az ejtőernyős-szakosztálynak jelenleg huszonkét tagja van, a légi parádéra a honvédséggel együtt készülünk. A katonákkal együtt hajtjuk majd végre az ugrásokat a légierő MI–17-es helikoptereiből. Délelőtt egy amerikai körkupolás taktikai ejtőernyővel hagyjuk majd el a légi járművet, délután pedig siklóernyővel, közismertebb nevén paplanernyővel különböző formaugrásokat hajtunk végre. Ezek sorában lesz például zászlóval és füstölővel végrehajtott ugrás is. Meg kell említenem egy különlegességet: az Albatrosz Repülő Egyesület ejtőernyős-szakosztályának egykori növendékei ma már remek sportemberek, őket minap az augusztus 20-i ünnepélyes légi parádén is láthatta a közönség. Piros, fehér és zöld színű ejtőernyőkkel alakítottak ki hármas formát, és alattuk a magyar nemzeti zászló lobogott. Dányi István, Horváth Tibor és Arany Tamás székesfehérváriak, és természetesen ezt a nagyszerű formációt, látványosságot bemutatják majd a börgöndi repülőnap közönsége felett is.

– Mennyire népszerű ma az ejtőernyőzés? Toboroztok?

– Folyamatosan, mert akármilyen furcsa, kevés a jelentkező. Ennek egyértelműen anyagi okai vannak. Régen a Magyar Honvédelmi Szövetség mindent biztosított az ejtőernyőzéshez, hiszen katonai előképzésnek tekintették, ma azonban mindent saját zsebből kell fedeznünk. Fizetni kell a képzésért, az ugrásokért, az ejtőernyőért. Látunk némi próbálkozást arra vonatkozóan, hogy a jövőben ez ne teljesen így legyen, de egyelőre aki közénk akar állni, annak sok szempontból egy kicsit megszállottnak kell lennie.