Sokaknak kapóra jött a munkaidőkeretes foglalkoztatás a koronavírus-járvány idején

A nyomdaiparban dolgozó olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre azt a munkáltatói tájékoztatást, amelyet a 104/2020-as Kormányrendelet életbe lépését követően, az április 1-jével elrendelt 12 hónapos munkaidőkeretes foglalkoztatásával kapcsolatban kapott kézhez. A tájékoztatás a munkáltató által bevezetett 12 hónapos munkaidőkeret jogi megalapozásaként a 2012. évi I. törvényre, valamint a 47/2020-as Kormányrendeletre hivatkozik.

De mi is az a munkaidőkeret?

Mint Szörényi Marianna bér- és munkaügyi szakértő az 5percAdó portálon közölt írásában, a 2012. évi I. törvényt értelmezve kifejtette, az általános munkarend szerint, azaz hétfőtől péntekig tartó munkabeosztásban egyre kevesebb munkáltató foglalkoztatja munkavállalóit. Mind gyakoribbá válik a hosszabb elszámolási időtartamot felölelő munkaidőkeret, amelynek tartama legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét lehet. Kivételek természetesen itt is vannak, amelyek közül a szempontunkból lényeges az, hogy kollektív szerződés rendelkezése szerint, amennyiben ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják, a munkaidőkeret hossza 12 hónap vagy 52 hét is lehet. Rákosi Ferenc ügyvéd, a perfekt.blog szakírója szerint a Munka Törvénykönyve 2019. január 1-jén életbe lépett módosítása az összképet e téren csupán annyiban változtatta meg, hogy kollektív szerződéses rendelkezés esetén a munkaidőkeret maximális hosszát 36 hónapra növelte. A munkaidőkeret általános alapesete azonban változatlanul a 4 hónap vagy 16 hét maradt.

Megérkezik a veszélyhelyzet

A módosítást övező szakmai vitákban az elemzők egyetértettek abban: a munkaidőkeret egy évre vagy hosszabb időtartamra való tényleges kiterjesztését főként szélsőségesen kiszámíthatatlan gazdasági környezet teheti indokolttá. Amely egy év múltán meg is érkezett. A járványveszélyre való tekintettel, április 10-én megalkotott 104/2020-as Kormányrendelet pedig a fenti szabályozást úgy módosította, felülírva az esetleges kollektív szerződés ellentétes rendelkezéseit, hogy a munkaadók számára egyetemlegesen lehetővé tette az akár 24 hónapos munkaidőkeret alkalmazását is. Azzal együtt, mint az Origo összefoglalójában is olvasható, hogy a munkáltató nemcsak a jövőre nézve jogosult az új munkaidőkeret alkalmazására, hanem a megelőzően elrendelt munkaidőkeretet is meghosszabbíthatja 24 havi időtartamra. Olvasónk április 13-án kapta kézhez munkáltatója tájékoztatását, amely így kezdődik: „A munkavállalók egészségének megtartása és a termelés folytonos fenntartása érdekében munkaidőkeretben történő foglalkoztatásra van szükség. Ez biztosítja a megélhetésünket a veszélyhelyzet ideje alatt is, hiszen alapjövedelmünk biztosított.”

Mumusból őrangyal

„Az egészségügyi és biztonsági előírásokat is figyelembe véve, a kormány által elrendelt járványügyi veszélyhelyzet időtartamára a műszakbeosztás a megszokottól eltérő lehet. A munkával töltött hetek, napok mellett előfordulhatnak beosztás nélküli időszakok is.” Magyarán a 2018. év végi hangulatkeltéskor rabszolgatörvénynek titulált munkajogi módosítások egyik legtöbbet kritizált mozzanata, a munkaidőkeretes foglalkoztatás teremtette meg olvasónk számára annak lehetőségét, hogy alapjövedelmét a beosztás nélküli időszakokban is kézhez kapja. „Szellemi munkakörben minden hónapban, a ledolgozott időtől függetlenül, az alap havibér kerül kifizetésre” – áll a tájékoztatóban, amely így folytatódik: „Fizikai munkakörben az adott hónapban meghatározott teljesítendő munkaórák száma szerinti alapbér akkor is megilleti a munkavállalót, ha nullaórás beosztása volt. Ezen felül a ténylegesen ledolgozott idő műszakpótlékjait és minőségi prémiumait is folyósítjuk.”

Minden jó, ha a vége jó

A munkaidőkeret végén, a 2021. március 31-i elszámoláskor, ha olvasónk kevesebbet kapott, mint amennyi a ledolgozott órák száma alapján megilleti, a munkáltatója a különbséget megfizeti számára. Ha azonban többet, akkor a bérelőleg általános szabályai szerint azt vissza kell fizetnie. Ám ahol lehetséges, a jellemző inkább az lesz, hogy a munkavállaló a hiányzó órákat a munkaidőkeret veszélyhelyzet utáni részében ledolgozza. Érdemes megjegyezni itt, hogy a hiányzó órákat nem „darabra”, nem egy az egyben kell ledolgozni, hiszen az elszámolás pénzügyi lesz. Vagyis a ledolgozás során, a beosztáson kívüli munkaórák után járó, valamint a műszak- és túlórapótlékok összege csökkenti a ledolgozandó órák számát. A szabadság és a betegszabadság, illetve táppénz kiadásának rendje a munkaidőkeretes esztendőben sem változik.