Régebbi szerzők közül is sok népszerű még a kortárs mellett

Az iskolába készülő gyerekek közül többen már tudnak valamelyest olvasni, sokan pedig inkább csak megismerkednek néhány betűvel az első osztályig. Az nyilván a tanítók feladata, hogy jól megtanítsák írni-olvasni a gyermekeket, ám ebben a szülő is sokat segíthet az otthoni támogatással. A Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola egyik tanítónőjét, Detre Zsuzsát a tapasztalatairól kérdeztük.

– Egyre több kisgyerek érkezik úgy, hogy ha nem is tud összeolvasni, de a betűket ismeri. Egy-egy osztályban általában körülbelül két-három olvasni tudó gyermek van. Számukra külön kinevezek egy amolyan „titkos füzetet”, amibe különféle, szövegekhez kötődő, egyszerű feladatokat adok. Azoknak, akik már folyékonyan olvasnak, vagy néma olvasással megértik a rövid szöveget, felteszek egy-egy kérdést, amelyre nem írással, hanem például színezéssel kell válaszolni. Kitaláltam továbbá egy olyan hangképző módszert, gyakorlatot, amely nagyon jó a diszlexia megelőzésére, fejleszti az emlékezetet és érdekesebbé teszi az olvasástanulást. Ezt az egész osztállyal együtt gyakoroljuk. Az elsős gyerekek közül van, aki már karácsonyra, más tavaszra érez rá a szövegekre, de a pontos, összefüggő olvasás csak a második év végére elvárt – tudtuk meg a tanítónőtől.

Ebben az általános iskolában kétféle könyvcsaládból válogatnak az órákra. A kötelező, iskolai anyagon kívül azonban más köteteket is használnak, ajánlanak. A pedagógusok szívesen veszik igénybe a szomszédos könyvtár szolgáltatásait, s amikor ott böngésznek, legalább a könyvtárhasználatot is tanulják a gyerekek. Az iskolában arra törekszenek az első négy év során, hogy a kisdiákok minden nap többször hallgassanak mesét akár a pihenőidőben, akár úgynevezett önálló órák keretében.

Detre Zsuzsa állítja, hogy a meseolvasás napi szinten szükséges, mert anélkül nem kelthető fel az érdeklődés, nincs anyanyelvi és érzelmi, etikai, erkölcsi nevelés sem. Verseket is olvashatnak a felnőttek, ám azok még kicsit nehezebbek az ilyen korú gyerekeknek. Az óvodában tanult egyszerűbb mondókák működhetnek, s azokat alkalmazzák is a tanítónők.

Talán meglepő, de a mai gyerekek szeretik azokat a meséket és szereplőket, amelyeken még mi, szülők felnőttünk. Népszerűek a Pöttyös Panna-történetek, Csukás István meséi, kedvelt Mazsola és Tádé alakja. Ám a kortárs magyar szerzőkkel – például Berg Judit, Finy Petra – is foglalkoznak, illetve ajánlják őket.

Detre Zsuzsa szerint azok a könyvek is jók lehetnek, amelyeket kifejezetten különféle olvasási szinteknek megfelelően ajánlanak. A szülőknek a jelzések jó kiindulási pontként szolgálhatnak, s a gyerekek is jobban tudnak választani maguknak a szintek között. A túlzottan színes, más-más betűtípusokkal változatosabbá tett könyveket azonban nem ajánlja, mert azok elvonhatják a figyelmet magáról a szövegről, s a képzeletet is megkötik.

A Vörösmarty Mihály Könyvtár gyermekkönyvtárosa, Tóth Szilvia sok-sok remek kötetet mutatott nekünk, s elmondta: szívesen ajánlják a kiadók kifejezetten olvasástanulást segítő, szinteket megkülönböztető könyveit is, mert ezekről jó visszajelzések érkeztek. Attól is függ az útmutatásuk, hogy a szülő maga akar-e felolvasni, s elindítja a folyamatot a gyermeknél, vagy inkább önálló olvasásról van-e szó. A fontos az, hogy a gyermek sikerélményhez jusson, ezért kezdetben ne adjunk a kezébe túl bonyolult, hosszú szöveget.