mi, emberek, könnyen megszokjuk a jót

2019.05.12. 07:00

Pál Feri atya története Robiról és 3,5 milliárd elveszített nőről

Pál Ferihez, a paphoz egy éjjel bekopogott egy vőlegény. Nagy volt az ő töprengése. Az atya a csóri egészséghéten nemcsak ezt a történetét mesélte el.

Majer Tamás

Pál Feri atya, tanár és mentálhigiénés szakember is. Sokarcúsága mégsem ebből fakad, hanem az általa megtestesített történetszereplők végtelen sokaságából Fotó: Fehér Gábor

– Tényleg katolikus pap vagyok, huszonhárom éve szenteltek, királyság! Nagyon szeretem, de most nem papi minőségemben érkeztem – nyomott egyet a kapcsolón a mentálhigiénés szakember, aki a budapesti orvosi egyetemen, a SOTE-n is tanít. – Tanár vagyok – mondta magáról.

Feri történetekkel illusztrálta mondanivalóját. Hőseit maga játszotta el.

Mindenki a 4E-t vágyja

– Szeretnétek-e beteg, magányos, boldogtalan, nagyon sikeres emberek lenni? – kérdezte Pál Feri a közönségét.

Ugye, hogy nem. Mindenki a 4E-t vágyja: eredményességet, elégedettséget (boldogságot), egészséget, s mindezt együtt, vagyis tartalmas emberi kapcsolatok közepette. Kutatási adat, miszerint tíz emberből hét akkor is elégedetlen, ha a dolgok úgy alakultak, ahogy azt ő akarta!

Pál Feri atya, tanár és mentálhigiénés szakember is. Sokarcúsága mégsem ebből fakad, hanem az általa megtestesített történetszereplők végtelen sokaságából
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

– A helyzet az, hogy a szabadságból és a lehetőségekből még nem következik a boldogság.

A jó döntésekből és az eredményességből sem következik a boldogság! – értelmezett Feri.

A veszteségélmény kétszer annyira fáj

A lelki elégedettséghez más szükséges. Figyelem, Feri elmondta ezt is, de előbb még egy történet. Vagy több.

– Képzeljétek, mi történt! – sztorizott Feri igen jó hangulatban, már pertuban a csóriakkal. – Csütörtökön, úgy éjszaka 11-kor, a plébánián teszek-veszek, egyszer csak hallom a csöngőszót. Kinézek az ablakon. Robi az – címszereplőnk megérkezett. – Azon nyomban beengedtem – folytatta Feri. – Mégpedig azért, mert tudtam, hogy Robinak szombaton lenne az esküvője. Na most, ha egy férfi, hívatlanul, éjszaka 11-kor a papot keresi: az komoly! – Feri beinvitálta magához Robit, aki leült és elkezdte mondani:

– Feri, nehogy félreértsd, te láttál bennünket a jegyes csoportban az én édesemmel, az én Brünhildámmal! Tudod, hogy úgy össze vagyunk gyógyulva, mint két kicsi legó! – hadart a történet szereplője, Robi. – Egy gondolat befészkelte magát az agyamba, nem bírom kiverni! – beszélt tovább a vőlegény a paphoz. – Ha én elveszem Brünhildát szombaton, az azt jelenti, hogy a többi nőt már nem? – tette fel a nagy kérdést.

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Feri nem biztatta Robit. Igen, Robikám, ez azt jelenti. Így történt. Robi végtére is megkönnyebbült, hogy jól gondolta, amit gondolt.

– Robi nem afféle csökkentett értelmű medvebocs, másról van szó, bekövetkezett rajta valami a szakirodalomból – magyarázta a szakember. – A szabadon meghozott, eredményes, jó döntéseink nyomán a többségünk viszonylag rövid idő alatt – ami néhány hónapot jelent – már nem afelett örül, aki vagy ami az övé lett, hanem afölött bánkódik, aki vagy ami nem lett az övé. A jó döntés után is megnő a veszteségtudat! Azzal, hogy Brünhilda igent mondott a mi történetünk főszereplőjének, ő, Robi elvesztett 3 és fél milliárd nőt! – világított rá Feri.

A tanár hozott egy igen kellemetlen megállapítást, amivel jó lesz tisztában lenni, és helyre tenni magunkban: a veszteségélmény kétszer annyira fáj, mint amennyire örvendünk az örömélmény fölött.

Elégedjünk meg az elég jóval!

Ám nocsak és nicsak! Emlékeznek? Heten nem elégedettek akkor sem, ha minden klap­pol. Hárman viszont parádésan elvannak. Mitől megy nekik az, ami a másik hétnek nem? Három közös vonásuk van. Az első: megelégednek az elég jóval.

Két ötödikes csitrit játszott el ezután Feri. Az egyik leány a minap is ötös röpdolit írt angolból, tudja mind a testrészek nevét. Mégsem elégedett, mert apa megmondta, ez még nem elég, a témazáró is ötös legyen ám, meg a féléves, meg az év végi bizonyítvány. De az sem elég! Majd a hetedikes év végi, nem is, a nyolcadikos év végi legyen dicséretes ötös! Aztán a gimnáziumban is osztályelsőnek kell lenni, s kell hamar a nyelvvizsga is.

– Ez a lány hiánymotivált, mindig a következő hiányzik, rosszul érzi magát az egész folyamatban – ecsetelte Feri.

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A másik megtestesített lányka viszont örömben úszik az angoltanulással töltött esztendők során.

– Képzeljétek el – mondja ez a leányzó –, megszámoltam, egy nap alatt meg tudok tanulni nyolc szót. Jó, hármat elfelejtek, marad öt. Az egy évben, mennyi is? 365x5… – így a „kislány”. – Apával megbeszéltük, hogy nyolcadik után elmegyünk Londonba, és én fogok rendelni sört apának a pubban! – így beszél egy növekedésmotiváltsággal megáldott lány.

Konklúzió: az elégedettség segíti az eredményességet!

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Köteleződjünk el a jó döntéseink mellett!

A második közös vonása az elégedetteknek, hogy elköteleződnek a jó döntéseik mellett. Történet: suhanc, a rosszul öltözött állt a vasútállomáson. Le­esett állal bámulta az idős házaspárt. Mama leszállt a vonatról, papa állt a peronon. Összecsókolóztak, összeölelkeztek; gerlepár. Az ifjú erőt vett magán, odalépett. Ne haragudjanak, mióta vannak együtt, kérdezte. Harminc éve, fiam.

– Remélem, én is így leszek a szerelmemmel! Már három hete járunk! – mondta a srác.

Az idős úr komoly lett hirtelen:

– Fiam, ezt maga ne remélje! – ragadta meg karját férfitársának az ősz mester. – Ezt maga döntse el! Ha ezt maga csak reméli, az kevés lesz! Ha ez az álma, ha vágyja, ha óhajtja, ha imádkozik érte, az is kevés lesz! Ne csak döntsön: köteleződjön el a jó döntése mellett! – oktatta a hetes vágány mellett a férfi a fiút.

Pál Feri értékelt: mi, emberek, könnyen megszokjuk a jót, s mivel idővel természetessé válik, már nem olyan intenzív, ellaposodik az élmény. Köteleződjünk el, különben úgy járunk, mint Mézga Géza neje, aki az ismert rajzfilm epizódzárásaiban feszt Hufnágel Pisti után sóhajtozott.

Gyakoroljuk a hálát!

Az elégedettek harmadik közös vonása, hogy gyakorolják a hálát.

– Ha valaki nagyon énközpontú, az a jót elvárja, a rosszat viszont kikéri magának – vázolta Feri. – Miközben a betegség természetes emberi állapot, a halál és a veszteség is természetes, az élet nehéz és drámai mindannyiunknak! – húzta pillanatra feszültre az előadást Pál Feri. – Boldogság mindaz a rossz, ami ma nem történt meg velem – idézte végül Viktor E. Frankl hálás pszichiátert.

Nini, egy ismert történetszereplő: hiszen Feri minden története igaz.

„Ne csak döntsön: köteleződjön el a jó döntése mellett!”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!