Mosolyt csalnak az arcokra, és erőt szeretnének adni a frontvonalban küzdőknek egy megyei kis faluban

A kialakult helyzet senkinek sem könnyű, de vannak olyan kezdeményezések, amelyek némi mosolyt csalnak az arcunkra, és egyúttal sok erőt adnak a frontvonalban harcolóknak a vírus elleni küzdelemben. A kajászói piros szív kezdeményezés is ezt fejezi ki, csatlakozva az országos mozgalomhoz.

Andruska-Honfi Betti ötletgazda mindössze 25 éves, kétéves fiával és férjével él az alig ezer főt számláló kis faluban, Kajászón. A család­anya lapunknak elmesélte, hogy szülés előtt maga is a vendéglátásban dolgozott, így borzasztóan sajnálja azokat, akik munkanélkülivé váltak a kialakult helyzet miatt.

Egyúttal együttérez azokkal is, akik éjt nappallá téve azon fáradoznak, hogy emberéleteket mentsenek, vagy fenntartsák az alapvető élelmiszer-utánpótlást, akár a saját egészségük kárára is. Kifejtette, „kötelességének érezte, hogy háláját és tiszteletét fejezze ki mindazoknak a mentősöknek, tűzoltóknak, rendőröknek, bolti és ­egész­ségügyi dolgozóknak, akik nem tehetik meg, hogy leteszik a lantot a Covid–19 terjedése miatt”. Teljesen átérzi a helyzetüket, mivel szerelme is a kereskedelemben dolgozik.

– A koronavírus teljesen felborította az életünket – meséli. – Komolyan vesszük a szabályozásokat a kisfiammal, ezért önkéntes karanténban vagyunk: nem azért, mert betegek lennénk, hanem hogy ne legyünk, és megvédjük honfitársainkat. Mivel férjem a kereskedelemben dolgozik, így ő jár el itthonról, és ha valamire szükségünk van, beszerzi, de nem raklapszámra. Tudatosan teszi mindezt, ezzel is szolgálva a közösség érdekeit – teszi hozzá. A nagyszülőkkel, barátokkal és testvérekkel is csak telefonon tartja a kapcsolatot, és igyekszik a kisfiával hasznosan tölteni a napokat.

– Ha rossz az idő délutánonként, a lakásban próbáljuk lefoglalni magunkat. Gyurmázunk, rajzolunk, legózunk, mesét nézünk. Nyilván nem könnyű, és úgy vélem, még csak az elején járunk, de ha jobb idő van – a kertes ház előnyeit kihasználva –, sokat vagyunk kint, hintázunk, homokozunk, aszfaltkrétázunk, megpróbáljuk a maximumot kihozni a helyzetből. Ha akad egy kis szabad időm, megpróbálok „kreatívkodni”, így jött a kajászói piros szív gondolata is.

Az ötletet a legnagyobb közösségi oldalon, egy ruhás csoportban pillantotta meg, és mivel Kajászón decemberben hatalmas sikere volt az ablakkalendáriumnak (az advent alatt mindennap más ház ablaka volt feldíszítve, valamint házszámmal kivilágítva), úgy gondolta, itt is célt ér az üzenet a családok körében.

„Rajzoljatok vagy ragasszatok egy piros szívet egy nagyobb papírra, és ragasszátok rá az ablakra, kapura. Jelezzük így is hálánkat azoknak, akik értünk dolgoznak ezekben a nehéz időkben! A házakra pillantva láthatják, hogy velük vagyunk! Mondjuk el gyermekeinknek, hogy miért készítjük! Teljenek be az ablakok szívecskékkel!” – állt a felhívásban.

– Pintérné Herczku Timi barátnőmmel osztottam meg az elképzelésemet. Timi odáig volt érte, és rá is pörgött a dologra. Másnapra már el is készítette a szívhez szóló felhívást a Facebookra, ami végigsöpört. Szülők, nagyszülők, sőt fiatalok is a közösségi összefogás mögé álltak. Számomra különösen fontos ez a kezdeményezés, mivel a férjem és az édesanyám is a kereskedelemben dolgozik fáradhatatlanul, és meg kell küzdeniük az olykor felesleges vásárlási rohamokkal. Féltem őket, hiszen hatványozottan ki vannak téve a fertőzésnek, ugyanakkor nagyon büszke is vagyok a szolgálatukra. Ha hallanék bármi hasonló kezdeményezésről az országban, biztosan csatlakoznék, hiszen ha mással nem is, de ezzel egy kis mosolyt és szeretetet küldhetünk azoknak, akik nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak. Nagyon fontos, hogy ne féljünk a vírustól, és tegye meg mindenki, ami tőle telik. Mi is megtesszük a magunkét: itthon maradunk.

Hasonló cipőben jár Ur­szuly­né Kovács Réka, akinek a családja szintén a kereskedelemben dolgozik. Két iskolás lányával és óvodás fiával csatlakozott a mozgalomhoz. Történetük szó szerint szívbe markoló.Lányai és édesanyja is szívbetegek, míg édesapja cukorbetegséggel küzd, így a koronavírus Damoklesz kardjaként lebeg a fejük felett.

– Legfőképp a gyermekeim és szüleim miatt csatlakoztunk Kajászó piros szívéhez. Sajnos családom tagjai krónikus betegségekben szenvednek, így mindennap azért imádkozunk, hogy mihamarabb véget érjen ez a rémálom. Nem lehetünk elég hálásak azoknak, akik a vírus megállításáért, lelassításáért dolgoznak nap mint nap. Mi a három szívecskénkkel tiszteletünket fejezzük ki a kereskedelemben, az egészségügyben és a rendfenntartásban dolgozóknak. Nehéz időszak ez mindenkinek, de ha összefogunk, akkor együtt könnyebb. „Maradj otthon, ha te is megteheted!”

Egyre több piros szív jelenik meg a szomszéd faluban, Válon is. Naponta születnek új alkotások, és kerülnek ki az utcafrontra. A községben élő Drozdik család az elsők között volt, akik kitették az ablakukba a „Maradj otthon!” rajzukat, egy óriási szívvel.

„Drozdik Miklós vagyok, 3 kisgyerek édesapja. A feleségem és a gyerekek készítették az alkotásokat. Ez nagyon jó kezdeményezés ebben a nehéz helyzetben. Természetesen a gyerkőcöknek elmagyaráztuk a feleségemmel, hogy mit is jelent ez a szimbólum. Nem, nem ijesztettük meg őket, hanem egy más oldalról közelítettük meg: szeressük és segítsük egymást, és ne csak most, ha nincs járvány, akkor is! Elmondtuk, hogy a jelenlegi helyzetben nem tud mindenki otthon maradni. Például én, az édesapjuk sem, aki – másokkal együtt – értük dolgozik! Ezért a szív nekik és a gyerekeinknek szól, akik olyan szépen, értelmesen tűrik ezt a bezártságot, a távoktatást, a barátok hiányát. Ezért is rajzolt a családom még szivárványt is, hogy kihozzuk ebből a legjobbat.

Amikor jöttem haza a munkából, nagyon jó volt látni, hogy ott volt az ablakban. Üzenem mindenkinek, hogy vigyázzon magára! Kitartást kívánok a dolgozóknak és az otthon maradtaknak egyaránt. Rajzoljatok egy piros szívet!”