Mondd, ahogy Isten adta mondanod – Gundel Takács Gábor járt Székesfehérváron

- Eredetileg Takács István néven anyakönyveztek, a Gundel nevet akkor kezdtem használni, amikor a televízióban egy ugyanilyen nevű, idősebb és szintén a sportosztályon dolgozó kolléga megkért, valamit változtassak a nevemen. Így vettem fel édesanyám családi nevét. Ami a neves ősöket illeti, ez gyermekkoromban nem volt téma, de a hetvenes években nem is lehetett, hiszen akkoriban nem volt jó pont, ha az ember régi, neves ősökkel rendelkezett. Ahogyan az sem, ha vallásos volt. Életemben csak rövidke fejezet kötődik az aktív vallásgyakorláshoz. Húgommal együtt jártam hittanra, ám mivel a húgom bevitte a tanultakat az általános iskolába és magántérítésbe kezdett, viszonylag sikeresen, behívatták szüleimet, a hittantanulásnak pedig vége szakadt.

Nem lett belőle színész

- Érettségi után négyszer próbálkoztam a színművészeti főiskolával, ahová végül nem jutottam be. Életem öt legmegalázóbb élményéből négy ezekhez a felvételikhez kötődik. Ma már nem bánom, hogy nem lettem színész. Fatalista ember vagyok, minden, amiben eddig sikeres voltam, azt az élet hozta elém. Például a feleségemet is – aki édesapám nagyon jó egyetemi barátjának a lánya. Mivel a barátság az egyetem után is megmaradt, lehet, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki előbb ismerte az apósát és az anyósát, mint hogy a felesége megszületett. Az élet adta lehetőségeket persze meg kell tölteni tartalommal és munkával, de most már hagyom, hogy a sodrás vigyen magával.

„Az olimpia az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya”

Az első, amelyre kijutottam, Barcelonában volt 1992-ben, ahol szinte döbbenten láttam, hogy a világ nem egészen olyan, mint amilyennek nekünk mutatják. Olyan emberek, akiknek másmilyen zászló volt a kezükben, mosolyogtak egymásra, beszélgettek egymással, tudtak egymás országának eredményeiről. Ott jöttem rá, hogy az emberek egyformák: békességben, biztonságban, örömben szeretnének élni. Az olimpia légkörében a határok, az ellenségeskedés és a politika csak furcsa képződményeknek tűntek. Mivel nem mindenkinek adatik meg, hogy eljusson egy olimpiára és megtapasztalja ezt a hatalmas érzést, jó lenne, ha az olimpiát hoznák ide. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyibe kerülne a rendezés, hogy tisztességesen csinálnánk-e és hogy meg tudnánk-e csinálni egyáltalán, de én az elvhez ragaszkodom. Ha pedig elhisszük, hogy kicsik vagyunk és jelentéktelenek, akkor azok is leszünk. A vizes vb során kaptunk egy kis ízelítőt azokból az élményekből, amiket egy olimpia adhatna nekünk.

„A mi szakmánkban bárki mondhatja, hogy jó volt vagy nem volt jó egy műsor, egy közvetítés. Az okát ugyan már nem tudják megmondani, mert az már szakmai kérdés. Viszont a nézőnek hihetetlen érzéke van ahhoz, mi az igazi és mi a hamis.”

Azt gondolom, aki szerethető akar lenni ebben a szakmában, az legyen igaz. Az én egyik idézetem, amit viszek magammal és ami mindig újabb rétegeket fed fel, egy Arany János-idézet: Te csak mondd, ahogy Isten adta mondanod. Ez az én dolgom, az pedig a nézőké, hogy meghallják-e vagy sem, amit mondok. De én már nem akarok azzal foglalkozni, hogy hányan hallják meg. Én mindig a lehető legjobb tudásom szerint végzem a munkámat.

Gundel Takács Gábor szakmai útja

1983-1995 Magyar Televízió Telesport szerkesztőség

1991-1997 Rádió Bridge

1996-2000 Eurosport

1998-1999 a Tenisz magazin főszerkesztője

1999 a Danubius Rádió műsorvezetője

2000-től a Sport 1 televízió

2007-ben visszatért a Magyar Televízióhoz, ahol sportkommentátori munkái mellett több sikeres produkció műsorvezetője is volt.

1998-ban, 2007 és 2009 között, valamint 2011 és 2016 között az Eurovíziós Dalfesztivál kommentátora, valamint a Maradj talpon műsorvezetője

2016-ban a Reformáció 500 rendezvénysorozat nagykövete

2017-ben a Budapesti Olimpiáért Mozgalom szóvivője, dolgozik a FINA vizes vb-n. Jelenleg a TV2-n az Áll az alku című műsort vezeti.