Kitelt az ideje: lebontják a bicskei áruházat

Építésekor, 1970-ben sem volt túl ötletes és szép, ám abban az időben nemcsak Magyarországon terveztek a modernizáció jegyében a mérnökök jellegtelen épületeket, pusztán a funkcióra koncentrálva. Az áruházban az utóbbi évtizedekben több üzlet, vállalkozás működött, különböző színvonalon. Tessely Zoltán Bicske polgármestere volt 2014-ben, a régi községháza-városháza példás felújítása utáni ünnepélyes avatót idézte. Az akkor jelen lévő Orbán Viktor miniszterelnök szemébe ötlött az elárvult, megkopott épület, s rákérdezett, mi lesz a sorsa. Az időközben képviselővé választott akkori polgármester addig „koptatta a lábát”, míg szerzett forrást a bontásra, mondta el Tessely Zoltán ez alkalommal.

Bálint Istvánné polgármester testületi határozat alapján adta át Hatos Ágnesnek, az önkormányzati iroda vezetőjének, projektfelelősnek a területet, megbeszélték a bontás ütemét, a környék biztosítását. Pályázati forrásból fedezik a bontás és törmelékelszállítás költségeit, március 16-án megkezdődnek a munkálatok. Hrankai Ferenc, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Fejér Megyei Igazgatóságának forgalomtechnikai főmunkatársa tájékoztatott: csupán a két közeli zebra szűnik meg május végéig. Valamennyi lakót, a környező épületek érintettjeit felkeresik, beleértve a templomokat is, komplett állapotfelmérést végeznek rajtuk, egyeztetés után rögzítik a megállapítottakat. A kérdésre, hogy mit tervez az önkormányzat a lebontott áruház helyére, Bálint Istvánné polgármester kijelentette: kíváncsiak a bicskeiek véleményére, még nem született döntés a megüresedő telket érintő következő lépésről.

Miközben végigjárták az üres épületet, a bicskei és Bicske környéki résztvevőknek mind-mind volt valami személyes hozzászólása. A fiatalok ezt el sem tudják képzelni, de 1970-ben, az áruház megnyitása a Bicskei járásban szenzációszámba ment! Hajdan, a szűkös árukínálat idején, az akkori fogyasztási és vásárlási szokásainkhoz képest a kétszintes áruház barátságosnak minősült. Tágas, világos, áttekinthető terei, a szűkös üzletek utáni levegőssége a korabeli „pláza” illúzióját keltette. A mai nosztalgia pedig azokhoz a vezetőkhöz és eladókhoz kapcsolódik, akik alig változtak, kedvesen üdvözölték a vevőket, többnyire a környékbeli falvakból érkezőket is ismerték.

A szomszéd kis szalonjába igyekvő Horváth Istvánné Marica vérbeli kereskedőként negyvenhat esztendőt töltött el a bicskei áruházban, vezető pozícióban is, egy pillanatra megállt. A polgármester asszony felidézte, ő sem könnyű szívvel áll a leharcolt épület előtt e napon, kislányként milyen öröm volt, mikor édesany­jával ruhát vásároltak ott. A szomszéd falvakból utazásnak számított ide betérni, noha Budapest közelsége közrejátszott a „divatozásban”, a bicskei gimisek egyöntetűen viselték azt a három-négyfajta cipőt, ami újdonságként érkezett.

Nem titok, jelentette ki a polgármester, hogy a rendszerváltás utáni tulajdonosok és bérlők még állagmegóvást sem végeztek a szebb napokat látott áruházon, teljesen tönkrement, s stílusában sem illeszkedik a centrumhoz. Az ötven év alkotta korszak végleg lezárult a bontás megkezdésével.