Jézus halála és feltámadása

2020.04.12. 07:00

Húsvét a kereszténység fő ünnepe

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

V. Varga József

Nagypénteken kiemelt szerepe van a kálváriának, erre idén a járvány miatt érthető módon nem volt lehetőség

Fotó: FMH-archív

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. A Biblia szerint Jézus, a pénteki keresztre feszítése utáni harmadik napon, vagyis vasárnap feltámadt. Halálával megváltotta az emberek bűneit, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybeesett, a níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta az ünnepek rendjét, ekkor vált el egymástól a két ünnep ideje.

Nagycsütörtök Krisztusnak az Olajfák hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe, nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenettel emlékezik a keresztény világ arról, hogy Jézus – amint azt előre megmondta – harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Az Újtestamentumot Jézus életének és tanításainak szentelték. A négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János, Jézus életének történetét az evangéliumokban hagyta ránk.

Nagypénteken kiemelt szerepe van a kálváriának, erre idén a járvány miatt érthető módon nem volt lehetőség
Fotó: FMH-archív

Jézus tanításaival és példamutató életével sok tanítványt és hívet szerzett, s útra kelt, hogy a zsidó ünnepet Jeruzsálemben töltse, ahol sorsa és küldetése beteljesedik. Szamárháton, zarándokként érkezett a városba, ahol ünneplő tömeg fogadta, kezében a béke jelképével, pálmaággal. Az emberek ruháikat a porban eléje terítették, hogy arra lépjen, gyermekeiket magasba emelték, hogy megáldhassa őket. Ám a főpapok, akik féltették hatalmukat, elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak tőle.

A bárányt Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el, s így szólt: „Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.” Kérdezték, melyikük lesz az, s Jézus tudta, az árulja el, aki vele együtt mártja kezét a tálba. Ezen az utolsó vacsorán Jézus fontos dolgokat cselekedett. Kenyérrel kínálta tanítványait, mondván: „Vegyétek, ez az én testem”, és borral, mondván: „Igyatok ebből, mert ez az én vérem.” Ezt a jelenetet ismétlik a keresztény szertartásokon. Vacsora közben Jézus beszélt a feltámadásról, s arról, hogy leghűségesebb tanítványa, Péter is megtagadja őt. E rossz előjelektől terhes este után tanítványaival a Getsemáné-kertbe ment, s kérte őket, virrasszanak vele. Ők nem tették ezt meg, s hamar elnyomta őket az álom. A Mester egyedül maradt.

Itt lelt rá Júdás a fegyveresek kíséretében, s csókkal árulta el. Elfogták, s a főpap elé vezették. Jézus megjövendölte, hogy ő, az Istennek fia, az Isten jobbján ül majd a mennyekben. Ezt bírái istenkáromlásnak tekintették, s halálos ítélettel büntették. Az embereket könnyű volt Jézus ellen lázítani, megalázták, kicsúfolták, hű tanítványa, Péter háromszor megtagadta mesterét, nehogy azt higgyék, hozzá tartozik. Másnap reggel Júdea római helytartója, Poncius Pilátus elé vitték Jézust, hogy az ítéletet végrehajtsák.

Pilátus nem tartotta bűnösnek, ezért lehetőséget akart adni a megmenekülésére: a hagyomány szerint a tömeg kívánságára egy rabot szabadon engedhetett. Barabbás és Jézus közül a nép Barabbás megmenekülését választotta. Pilátus pedig jelképes kézmosással érzékeltette, nincs köze Jézus halálához. A foglyot bíborköpenybe öltöztették, fejét töviskoszorúval övezték, kezébe nádszálat adtak, és gúnyolták: „Íme a zsidók királya!” Majd a nehéz kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota-hegyre, hogy beteljesüljön a sorsa. Megfeszítették. Sokan csúfolták, ha valóban Isten fia, miért nem szabadítja meg magát. Jézus azonban vállalta sorsát, s meghalt a kereszten.

Csúfságból töviskoronát tettek a fejére, kezét, lábát a kereszthez szegezték, és a feje fölé egy papírt tűztek: I.N.R.I. – azaz Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. Este egyik tanítványa, Aramateai József kérte, hadd vigye el a testet. A sírhoz ezért őröket állítottak a főpapok, el ne lopják, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon Jézus elhagyja a sírját. Vasárnap három asszony, köztük Jézus anyja, finom kenetekkel a sírhoz ment, mely nagy földindulás közepette föltárult, megjelent egy angyal, s jelentette: Jézus nincs már ott, föltámadott.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!