Gépezés, mindenáron – Mit tegyünk, ha netfüggő a gyerek?

Fontos lenne, hogy a szülők legyenek résen, s vegyék észre, ha már a normális kereteken túl mutat az internetezéssel, a játékkal töltött idő. S hogy mi a normális? Erre a nehéz kérdésre a pszichológus próbál választ adni.

Az mindenesetre biztosan nem rendjén való, hogy egy tizenéves fiatal, főleg egy alsós kisgyerek napi több órát, esetleg akár éjszakákat töltsön szinte szakadatlanul a számítógép előtt, vagy az okostelefonjába bújva. Pedig ez mára egészen sok családban általános jelenséggé vált, s ha nincs is belőle mindenhol súlyos probléma, azért érdemes megfontolni a kütyük használatának szabályozását. Az alábbi eset jól mutatja, hová is fajulhat, ha a gyerek vég nélkül a virtuális világban kalandozik, ott próbálja levezetni a feszültségét.

A téma érzékenységére való tekintettel név nélkül mesélte el nekünk egy édesanya most már közel két éve tartó kálváriájukat. Fia, aki jelenleg 13 éves, mindig is mozgékony volt, szinte állandóan járt keze-lába. Azt azonban senki sem javasolta, hogy az átlagnál aktívabb gyereket mutassák meg szakembernek. A számítógép már óvodásként is érdekelte, ám akkor még csak egy-egy játékot engedtek neki a szülei. A monitor előtt töltött idő azonban fokozatosan nőtt, annyira, hogy felső tagozatban előfordult: a gyermek szombat reggeltől délutánig számítógépezett. A virtuális valóságban töltött egyre hosszabb idő pedig rányomta a bélyegét hétköznapjaira, és a tanulmányi eredményére is. Szülei észrevették, hogy már nem akar részt venni a családi programokon, ha ki kellett mozdulni otthonról, attól rossz kedve lett, s egyáltalán: lényegében csak a gép érdekelte. Alsó tagozat 4. osztályában romlottak a jegyei, és a fiú olykor agresszívan viselkedett. Az osztályfőnök ekkor jelzett a szülőknek, így fölkeresték az iskolapszichológust, aki azonban túlterheltség miatt nem tudott foglalkozni a fiúval. Az édesanya tehát a szakszolgálat segítségét kérte, majd magán úton is szakemberhez vitte gyermekét.

Kiderült, hogy a fiúnak némi hiperaktivitása és figyelemzavara van, erre utalhatott már az óvodáskori viselkedése is. Mivel a környezetéből szinte minden ingert befogad, a feszültségét pedig valahol le kell vezetnie, ezért fogták meg annyira a számítógépes játékok (ez azonban a teljesen átlagos gyerekekkel is megtörténhet). A kezelés során világossá vált, hogy a fiú függő. Amikor ezt körülbelül fél éve neki is elmondták, azzal együtt, milyen következménnyel járhat mindez, s hogy a problémáit is ez okozza, tehát tenni kell valamit, akkor a gyerek dührohamot kapott – emlékezett az édesanya. Ekkor már a pszichológushoz sem akart elmenni, pedig addig készséges volt. A gépét és annak tartozékait összetörte, és még édesanyjához is agresszívan közeledett.

Hiába próbálták elmagyarázni neki, mit jelent a függés, hiába próbálták jobb belátásra bírni, nem sikerült, így a fiú végül a kórházban kötött ki, ahol nyugtatókat kapott. Egy napig volt bent, majd három hét teljes gép- és okostelefon megvonás következett otthon, szülői felügyelet alatt. Ezt az időszakot ugyan mindenki nagyon nehezen viselte, ám az is észrevehető volt, hogy a fiút végre ismét érdekelni kezdték a mesék, rajzolt, kiment a szabadba és a családdal is több időt töltött. Olyasmi volt, mint egy elvonókúra – emlékezett vissza az édesanya -, hiszen ez az egész egy komoly függőség. Időközben egy pszichiáter is elkezdett foglalkozni a gyerekkel, így a két szakember munkája egyszerre hatott. A három hét után a fiú ismét játszhatott, de csak meghatározott ideig, egy nap háromnegyed órát. Ez a mai napig is így van, és ha nem is percre pontosan, de tartják az időkeretet. Átszervezték a családi életet is, a szülők igyekeznek kevesebbet dolgozni és jobban odafigyelni a fiukra. Mert bizony, azt is fel kellett ismerniük – tette hozzá a hölgy -, hogy ez az egész probléma miattuk is van. Nem foglalkoztak eleget a gyerekükkel, túl sokat engedtek meg neki, hiszen amíg a fiú a gép előtt ült, addig nyugodtan lehetett dolgozni, akár otthon is…

A saját felelősségükkel is nehéz volt szembesülni – mondta az édesanya, aki még nem tudja, hogy teljesen megszüntethető-e a függőség. A szakemberek bizakodók, s az is fölmerült: az egyébként okos gyerek később akár informatikát is tanulhatna, mert így pozitív irányba, a javára lehetne fordítani a számítógépezést.

A virtuális valóságot sajnos kevéssé lehet ma elkerülni, ám ez az eset is bizonyítja: az ott töltött időt és a tartalmakat muszáj korlátozni.

Borsi Andrea gyermek-és ifjúsági pszichológus: Számítógépes játékoktól való függőség a gyerekek világában

A diagnosztikai kritériumok könyve alapján az „internetes játékok használatának zavara” kategóriába tartozik az internetes függőség jelensége, ami egy „viselkedési függőség”, szemben a drog, alkohol stb. kémiai függőségekkel. Internetfüggő az a gyerek, akinek már pszichés tünetei vannak, aki a mindennapi életében nem képes funkcionálni, s károsan befolyásolja környezetét is. A pszichés tünetek hasonlítanak a szerfüggők elvonási tüneteihez, így például a gyerek nem tud másra gondolni, mint az internetre, azok a tartalmak szövik át gondolkodását, amivel foglalatoskodik. Továbbá nem tudja kontrollálni az internet előtt töltött időt, ingerült, ha nincs gépnél, esetleg nem mond igazat, amikor arról kérdezik, mennyit netezett. Gyakran romló tanulmányi eredmények, sivár vagy hiányzó baráti kapcsolatai vannak, hanyagolja az edzést, hobbikat. A függő gyerek elszakad a valóságtól, a virtuális világot részesíti előnyben. Az elvonási tünetek hosszú távon rugalmatlan személyiséghez s akár pszichotikus állapotokhoz is vezethetnek. Ha a szülő észleli a gyerek viselkedésének változásait, érdemes szakemberhez fordulni.

Nehéz meghatározni, hogy napi hány óra internethasználat okoz függőséget, mert ez személyiségtől függ. Tapasztalataim szerint az óvodások napi fél óra, a kisiskolások napi háromnegyed óra, a nagyobb iskolások napi egy óra túllépése után hajlamosak lehetnek a túlzott használatra. Ha a függőségre való biológiai-genetikai alapok a gyerekben megvannak, valamint személyisége sérülékeny, akkor ezek talaján kialakulhat a függőség. A biológiai alap minden gyerekben megvan, mert a képernyő nézése az agy jutalomközpontját ingerli. Ami a  személyiséget illeti, az a gyerek, akire jellemző az érzékszerveket ingerlő élménykeresés, impulzivitás, valamint nem képes érzelmeit korának megfelelően szabályozni, sokkal hajlamosabb az internetfüggőségre. Tapasztalataim szerint a szorongó, alacsony önértékelésű, nehezen kommunikáló és barátkozó, hangulati ingadozással küzdő gyerek, valamint a hiperaktív és figyelemzavaros gyerek is hajlamosabb a függőségre. Így például az agresszívebb gyerek az online játékban próbálja levezetni az agresszióját, holott ez nem lehetséges. A közösségben szorongó gyerek virtuális „barátokat” szerez. A személyiség hiányosságai miatt a belső érzelmi világ konfliktusos, feszült, így az internet hozhat megnyugvást.

Már kisgyermekeknél, óvodás korban is megjelenik a függőség, mert a kicsik elevenségét és állandó érzelmi viharaikat a felnőttek nehezen viselik, így a családi egyensúly fenntartása érdekében egyszerűbbnek látják a kicsi kezébe adni a képernyős eszközöket. A szülők szerint ezzel a kicsik „technológiai fejlesztését” kívánják támogatni, azonban kutatások szerint nincs összefüggés a későbbi technológiai tudással. A kortársak nyomása az iskolás korban erősödik fel, versenyhátrányba kerül a gyerek, ha kimarad adott tartalmakból.

Nem érdemes tiltani vagy állandó ellenőrzés alatt tartani a gyerekeket, sokkal inkább minőségi és mennyiségi szabályozást kell bevezetni: mennyi ideig és hogyan gépezhetnek. A gyereknek lehetőséget kell adni, hogy a gépidő helyett egyéb, számára érdekes játékot vagy programot biztosítsunk, ami eléggé ingergazdag ahhoz, hogy pótoljuk az internetet.

Az internetfüggőség megelőzhető, ha a gyermek személyiségét, mentális egészségét a szülő támogatja, így például megtanítjuk a helyes érzelemszabályozásra, az idő strukturált és hasznos eltöltésére, megtanítjuk játszani a hagyományos játékokkal. Az elvonási tünetekkel rendelkező gyerek körülbelül 3-4 hét alatt jobban érzi majd magát s megtalálja magát a való világban. A függő gyereket biztatni kell, hogy találkozzon a barátaival, szervezzen élménydús programokat. A szülők támogathatják a gyereket abban, hogy biztonságos családi miliőt teremtenek, támogatják az iskolai és egyéb konfliktusok megoldásában, az érzelmek és lelki nehézségek megoszthatóságában, megoldásában.