Eltűnt kincseink – 27 éve lopták el a négykilós ezüstfeszületet Fehérvárról

Az eltűnt oltárfeszületet bizonyára most közvetlen közelről láthattuk volna a Barokk mennyország – Kincsek, rejtélyek a Szent István király-székesegyházból című kiállításon, ha nem válik bűnözők zsákmányává. „A kétségtelenül legfájóbb pont az 1991. augusztus 27-re virradó éjszaka történt templombetörés, amelynek során az ismeretlen tettesek ellopták Szentpétery József pesti ötvösmester 1847-ben készített ezüst oltárfeszületét” – emlékezik a székesegyházat ért veszteségre Mózessy Gergely a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár gyűjteményvezetője. Felidézett gondolatát a püspöki könyvtár egykori könyvtárosának, Szarka Gézának újabb kiadású templomtörténeti munkája zárszavához írta.

A gyűjteményvezető és a 27 évvel ezelőtti sajtóhírek szerint a bűntény elkövetői a Géza nagyfejedelem tér felőli toronyablakot betörve az éjszaka leple alatt jutottak be a Szent István-kápolnába. Majd onnan a vasrács felfeszítésével sikerült behatolniuk a székesegyház belső terébe. A Pest Megyei Hírlap másnapi, 1991. augusztus 28-án megjelent lapszámának tudósítása arról szólt, hogy a betörők ellopták a bazilika főoltárának tabernákulumát díszítő ezüstfeszületet, klasszicista ötvösművészetünk kimagasló remekét. A lopást reggel a templomot nyitó sekrestyés fedezte fel.

A bűncselekmény végrehajtásának/kivitelezésének körülményei arra utalnak, hogy az elkövetők ismerték, előzetesen tanulmányozták a helyszínt. Volt olyan tanú, aki a betörést megelőző nap gyanús idegeneket észlelt a székesegyházban. Talán felmérték, miként juthatnak be oda, s onnan mit visznek el. Nem kizárt az sem, hogy konkrét „megrendelésük” volt az értékes oltárkeresztre.

A rendőrség a templombetörés és lopás ügyében nyomozást indított, de az eljárás nem járt sikerrel. A trébelt ezüst feszületre a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) is felhívta a figyelmet a Fosztogatás Európában (Looting in Europe) című kiadványában, amely a kulturális örökség részét képező ellopott egyházi műtárgyakról szól. A 100 legkeresettebb között szerepeltették a Szentpétery-keresztet, de sajnos ez sem hozott eredményt.

Az eltűnt oltárfeszületet és alkotóját méltatja az egyházmegyei gyűjtemény első vezetője, Kuthy István a Székesfehérvári Szemlében 1938-ban közölt Szent István tiszteletét őrző egyházi műemlékeink Székesfehérvárott c. összegzőjében. A székesegyház főoltárát és annak forgatható szentségházát is bemutatva, a következőről tesz említést: „Tabernakulumunk ragyogó üregében ünnepélyes alkalommal a klasszicizmus és biedermajer korának nagynevű magyar ötvös mestere, Szentpétery József készítette feszület díszlik. A 247 és fél lat súlyú, 3 baluszteres gömbös talpán leveles és virágcsokros, hármaskaréjú keresztág végződésein pedig barokkleveles, kagylós, rácsos díszítésű ezüst feszület, mely Barkóczy László br. szfehérvári püspök megrendelésére 1847-ben készült, a magyar ötvösművészet remekei közé tartozik.”

A nemesfém feszület képszerű leírásán kívül a fentiekből kiderül a súlya, amely 247,5 lat, ez a mai súlymértékre átszámolva 4,3 kg ezüst (!). Azt már Marosi Arnoldnak, a Szent István Király Múzeum első igazgatójának a feljegyzéseiből tudjuk meg, hogy a székesegyház kincstárának legbecsesebb hazai műtárgyáért Farkas Ferenc nagyprépost a kialkudott ár alapján két pengő forintot (ezüstforint) fizetett ki latjával, vagyis összesen 495 pengő forintot. A püspöki levéltárban ma is megtalálható a művész saját kezű szépírásával kiállított, 1847-es költségvetése és nyugtája a méretre is jelentős nagyságú – 80 cm magas – feszületért.

A Szent István-székesegyház oltárfeszületének alkotóját, Szentpétery Józsefet (1781– 1862) a 19. század legjelentősebb magyar ötvösmesterének tekinti a művészettörténet. Bár életútját itthon nem kísérte mindig elismertség – annak ellenére, hogy a bécsi ötvösök céhük dísztagjává választották és a Párizsi Művészeti Egylet is felvette tagjai közé – nevét mégis sokszor úgy említik, mint a „magyar Cellinit”, párhuzamot vonva nagynevű késő reneszánszkori elődjével, Benvenuto Cellinivel.

Szentpétery az egyházi megrendelések mellett készített luxus ezüstkészleteket, használati eszközöket és díszfegyvereket. Ugyanakkor törekedett arra, hogy kiemelje az ötvösséget a csupán tárgyalkotó művészetből, a legalkalmasabbnak erre az ezüstből és rézből domborított történelmi táblaképeket találta. Ennek köszönhetően mestermunkái/alkotásai olyan jelentős közgyűjteményekben találhatók, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum.

ZÁGRÁBBA NEM ENGEDTÉK ELSZÁLLÍTANI

A székesegyház oltárfeszületét tíz évvel a templombetörés és ellopása előtt, 1981-ben az Iparművészeti Múzeum Szentpétery-életműkiállítására kölcsönözték. A lopás előtt egy évvel, 1990-ben pedig megtagadták a kölcsönzését a zágrábi Szentpétery-kiállításra a feszült délvidéki politikai helyzetre hivatkozva.