Némethné Utry Edit majd három évtizede Mór meghatározó alakja

Szüleim hatodik gyermekeként születtem Miskolcon. Kilenc éves koromban kezdtem el hegedülni, a miskolci Vasgyári Zeneiskolában, ahol a muzikalitásomra felfigyelve tereltek szüleim és akkori tanáraim zenei pályára. A helyi Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségiztem, majd a tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozatán folytattam. A zeneiskolai hegedű-, szolfézs és általános iskolai ének tanári diplomám is jelzi, hogy akkor már elköteleződtem a tanítás irányába, amit a mai napig a hivatásomnak tekintek. Több akkori növendékemet tudtam abban az időben zenei pályára állítani.

Mikor fonódott össze az élete Mórral?

Én 1988. óta élek Móron, a helyi zeneiskolában tanítottam hegedűt, mellette a bodajki általános iskolában éneket, majd ezt követően 1990-től lettem a zeneiskola igazgatója. Nagyon lendületes zenei életet tudtunk kialakítani kollégáimmal, folyamatosan nőtt a zeneiskolás tanulók létszáma, koncerteket adtunk és hangversenyeket szerveztünk, nagyon szép időszaka volt ez az életemnek. Ezzel párhuzamosan a közéletben is aktív szerepekkel ajándékozott meg a sors. 1992-től 2000-ig a Pászti Miklós Zenei Nevelésért Alapítvány elnöke voltam, majd 1994-1998-ig Mór Városi Önkormányzat Képviselő-testületének tagjaként, valamint az Oktatási és Kulturális Bizottság elnökeként tudtam képviselni a számomra kiemelten fontos szakterületeket, az oktatást és a kultúrát, melynek már akkor is fontos szereplői voltak a helyi civil szerveződések. Szakmai igazgatói munkám elismeréseként 1998-2002-ig én képviselhettem a Fejér megyei zeneiskolákat a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Országos Szövetségében. Ebben az időszakban szereztem meg a közoktásvezetői és pedagógus szakvizsgát. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a képviselő-testület megbízásából, 2012-től a Városi Közművelődési Közalapítvány elnökeként tevékenykedhetek a kuratóriumi tagokkal közösen.

Mikor került és milyen úton ebbe a pozícióba?

Pontosan 2000-ben, közel 20 éves pedagógusi és 10 éves vezetői tapasztalattal. Városunk akkori vezetése felkért az újonnan létre hozott Humánügyi Iroda vezetésére. A lelkemnek hosszabb idő kellett az átálláshoz, hiszen a hivatali munka azért más világ, de igyekeztem felvenni a fordulatot. Megszereztem a közigazgatási alap-, majd szakvizsgát, közben pörögtek a fejemben a gondolatok, hogyan is tudnám majd megvalósítani ennek a nagy területnek az átfogását. Elképzeléseim megvalósításához támogatást, segítséget kaptam a város mindenkori vezetésétől, a képviselő-testülettől, az intézményektől, civil szervezetektől és azok vezetőitől, kollégáktól és nem utolsó sorban a számomra legfontosabb, szerető családomtól, állatorvos férjemtől és lányaimtól, unokáimtól.

Évek és vezetők jöttek-mentek, de az ön munkájával mindenki elégedett volt. Kapott az elmúlt évben két elismerő díjat is, egyet a várostól és egyet a megyétől. Felemelő érzés volt?

Fantasztikus érzés, nagy ajándék az élettől mindkét típusú elismerés. Nagyon szeretem a munkámat, a mai napig hittel és maximalizmussal végzem, ez visz leginkább előre. Szeretek adni és örömet okozni, tiszta lelkiismerettel békésen aludni, valamint véghez vinni azt, amit elkezdtem. Ehhez az út nem mindig sima, de ez sosem riasztott vissza.

Mit is takar ez a munkakör? Mire, mikre kell figyelnie, vagy mire nem? Vajon hány esemény, rendezvény van a háta mögött?

Talán eddig ez a legösszetettebb és röviden a legnehezebben megválaszolható kérdés. Az irodánkhoz tartozik az önkormányzat kötelező feladatainak egy része, a köznevelés, a közművelődés, az egészségügyi alapellátás, a sport, valamint az önkormányzat és a társulások által fenntartott intézmények munkaügyi feladatai, 278 közalkalmazott esetében. Ezeken felül kiemelt feladatunk a városi rendezvények szervezése, a városi felsőoktatási ösztöndíjak, valamint a helyi civil és sportszervezetek pályázatainak kezelése, a városi kitüntetésekhez kapcsolódó teljeskörű eljárás, de a testületi előterjesztések készítése, a határozatok végrehajtása, valamint az intézményvezetők szakmai és személyzeti munkájának segítése is. Irodánk sokrétű feladatainak jó színvonalon történő teljesítése, csak a munkájukat lelkiismeretesen végző kollégákkal valósítható meg. És hogy hány esemény, rendezvény van a hátam mögött a közel 40 év alatt? Megbecsülni is nehéz lenne ezt a számot.

Milyen tervei vannak a közeli és távolabbi jövőre nézve?

Nagyon nehéz a mai járványügyi helyzet közepette tervekben gondolkodni. Ez a szomorú helyzet mindent felülírt, felül ír, hiszen a legféltettebb kincsünk, mindennek a legfőbb alapja, az egészség került veszélybe. Célunk egy lehet, mindent megtenni azért, hogy a lehető legkisebb veszteséggel átvészeljük az elkövetkezendő időszakot, és erő felett segíteni egymást ebben a kritikus helyzetben.

Nevelt ki maga mellett egy utódot, aki át tudja venni a stafétát ezen az összetett területen?

Egyrészt, nagyon nehéz utódot kinevelni, mert ehhez nagyon kevesen vagyunk az irodán. Másrészt, senki sem pótolhatatlan, szorgalommal, akarattal és a munka iránti alázattal minden megtanulható. Egy dolgot szeretnék hittel átadni, hogy amikor dolgozunk mindig a munkára kell koncentrálni, a szakmára, illetve arra, hogy szeretettel végezzük feladatainkat.

Ha majd egyszer visszavonul, mit fog tenni az állandó pörgés és szolgálat helyett? Mitől lesz továbbra is teljes az élete?

Az örök és legfőbb támaszom, a család. Nagyon bízom abban, hogy nincs már messze életemnek ez a szakasza sem és ami nagyon fontos, hogy jó egészségben élhessem meg. Őszintén mondom, a hosszú évek alatt nagyon elfáradtam. Számomra a munka mellett a legfontosabb mindig is a családom volt és az is lesz. Most még csak a nagyobbik lányoméknál van két tüneményes kis unokánk, de bízom abban, hogy a kisebbik lányomék is megajándékoznak bennünket további unokákkal és innen már a válasz kézenfekvő. Megnyugtató érzés lesz, hogy a figyelmemet többé nem kell megosztanom, és az időmet teljes egészében a családomnak és a művészetek iránti szeretetemnek szentelhetem.