Meghallani a misztikumot – Csókay András életében a tudomány forrása a hit

Erre most itt egy tudós, egy életmentő – aki megvallja: az ő életében a tudomány forrása a hit. Lehetséges hát a tudomány és a hit összeegyeztetése? A doktor ráadásul köztudottan zavarba ejtő őszinteséggel beszél hitéről, spirituális élményeiről, belső küzdelmeiről, személyes gyászáról – és még ha a munkájáról szól is: Jézust társszerzőnek nevezi. A telt házas előadás másnapján egy olvasónk ezzel hívott fel minket: azok kedvéért, akik nem lehettek ott, írjunk bővebben az elhangzottakról.

Az Eucharisztia

– Nagy misztérium az Oltáriszentség – vágott a közepébe a sebész, aki egy hete szombaton még Nigériában, az Onitsha városbéli missziós kórházban gyógyított. – Van, akinek szívbéli megtapasztalása is van róla, de nem jelentéktelenek a hit észérvei sem. Gondoljatok bele – folytatta – az Isten rá tudott szólni a semmire és lett valami: az az egy, felfoghatatlan energiamennyiségű részecske, ami ősrobbant. Mert bár nagyszerűek a tudósok, Lemaître-től Stephen Hawkingig, de ők is csak dadogtak, ha azt kérdezték tőlük: az honnan lett, ami ősrobbant? Aztán a Jóisten rá tudott szólni a valamire, az anyagra, és lett az első élő sejt – amiről Darwin is azt mondta: first cell was created (az első sejt teremtett volt – szerk.). A Szentháromság egy isten pedig rá tudott szólni az élővilágra, és létrejött az ember – amiről a mitokondriális DNS-ek és az Y kromoszóma vizsgálata, a legmagasabb szintű tudomány mára bebizonyította: a ma élő emberiség leszármazási sorában volt első nő, Éva és volt első férfi, Ádám – mégpedig Közép-Kelet Afrikára lokalizálhatóan, akiktől mindannyian származunk, és így mind testvérek vagyunk.

A doktor itt a kutatási eredményt közlő szaklapokat, a Nature-t és a Science-t is megemlítette, hogy a kijelentés tudományos pozícióját érzékeltesse. Majd a gondolatmenet utolsó fokára lépve így összegzett: – Annak az Istennek tehát, aki a fogantatás pillanatában az anyaméhben rászólt arra a valamire, és te valakivé, személlyé lettél, hogy ne volna lehetséges, hogy napról napra, akár milliárdnyi ostyában is ott legyen az élő Jézus testi valóságában? A hit észérveivel érdemes tehát foglalkozni – lépett tovább – mert közel visznek a misztériumhoz. De aki meg is tapasztalja azt szívbéli, érzékszervi, mély istentapasztalattal: abban erősödik meg igazán a hit. Ezért nagyon fontos a szentségimádás, ami megsegíti a misztikus, szívbéli tapasztalatot – utalt a közelgő Eucharisztikus Kongresszus jelentőségére az orvosprofesszor.

A misztérium

– Múlt szombaton reggel ott ültem Nigéria közepén egy kórház kápolnájában, és ez a Krisztus szobor állt előttem – mutatott Csókay doktor a kivetítőn látható képre. – Eléggé rossz kedvem volt, mert épp aznap volt 5 éves évfordulója annak, hogy a kisfiamat 2014. február 2-án, tragikus körülmények között elvesztettem. Ráadásul még ott voltak azok a műtétek is, amiket nagyon nehéz körülmények között kellett elvégeznünk az előző héten. Agytumor eltávolítás, gerincműtét – vajon velük mi lesz? Nekem aznap indult vissza a gépem és a váltótársam még nem érkezett meg – hogyan alakul majd a betegeim sorsa?

Borongós hangulatban ültem tehát ott a reggeli misén – és visszaemlékeztem arra, hogy nekem ezzel a Jézus szoborral ott, épp egy évvel korábban már volt misztikus tapasztalatom. Akkor is nehéz helyzetben voltam, akkoriban még kérdésesnek tűnt, van-e értelme az egész missziónak, a mérhetetlen erőfeszítésnek, és akkor ránéztem a szoborra, amely a baljával a szívére mutatott, és képzeljétek: jó fél percig azt érzékeltem, hogy a szobor szíve lüktetett. Ez akkor hatalmas hitélmény volt nekem, ami megerősített. Most viszont arra gondoltam: ha ismét lüktetni látom, az biztosan csak belebeszélés, mert a misztikus tapasztalat első vizsgája éppen az, hogy váratlanul jön, mint a villámcsapás – elemzett a doktor. – A második nagyon fontos fokmérő, hogy a tapasztalat illeszthető-e az evangéliumba? Ha nem, akkor gyorsan dobd félre, mert az ördögtől van. De ha illeszthető, váratlanul jön, és jelentősége, rendkívülisége van az adott életállapotban, akkor nyugodt lehetsz: üzenetet, érzelmi megtapasztalást kaptál az öröklétből. No tehát ott ültem a szoborral szemben – tért vissza a múlt szombathoz az idegsebész – és egyszerre, a legnagyobb meglepetésemre azt látom, hogy így (a doktor mutatja: tenyérrel lefelé, apró mozdulatokkal) elkezdett integetni nekem: „nyugi Andriskám, nyugodj meg, nem kell idegeskedni” – és hozzá még mosolygott is. Nagyon jó volt, nagyon megkönnyebbültem – igaz, rendkívül kiüresedett állapotban is voltam. Hát ezért olyan fontos a mély imádság, a szemlélődés – összegzett a doktor – mert kell egyfajta belső kiüresedés ahhoz, hogy közelébe juss a megtapasztalásnak. Ezek után nem csodálkoztam – tért vissza a történetbe –, hogy amikor fölmentem záróvizitre a kórházi osztályokra, mind a nyolc beteg jól volt.

A csend

– Mindehhez nem kell katolikusnak vagy kereszténynek lenni – lépett tovább Csókay András. – Nagy igazságtalanság volna, ha valaki csak akkor lehetne kreatív, intuitív, szeretettel teli jó ember, ha vallásos. Minden ember lelke mélyén ugyanaz az isteni személy van jelen, és függetlenül attól, hogy meg tudjuk-e nevezni, vagy sem: a lelkiismeret szava Krisztus homályos hangján szól. Aki hajlandó kicsit visszalépni a csendbe, hajlandó elmélyülni, vállalni a csendben megjelenő cudar gondolatok, emlékek, vágyódások okozta szenvedést, kiüresedést, az végül eljut a valós énjéhez, és ott megtalálja az élő igazságot. Ahol pedig a benned élő igazságot és szeretetet megtalálod, ne csodálkozz, hogy onnan fogod megkapni a saját munkád, a saját tudományterületed kreatív, intuitív ötleteit is, amelyek ugrásszerűen visznek előre az életben, legyen az idegsebészeti vagy párkapcsolati, űrkutatási vagy pedagógiai probléma megoldása.

Csókay András tartalmas előadása során a hallgatósággal megosztott egy Eccles-idézetet is, az iskolateremtő agykutató professzorét, akinek nevével az orvostanhallgatók már az első éves anatómián találkoznak. „Az a nézet, amely szerint a gondolkodás fizikai folyamatok eredménye, egyszerűen babona, amelyhez a dogmatikus materialisták ragaszkodnak”. – Ez azt jelenti – fejtette ki a doktor –, hogy a gondolat eredete nem az agyban van. Az agyban nincsen szabad akarat, hiszen hogyan is dönthettek volna szén-, nitrogén- és hidrogénatomok, meg fehérjemolekulák arról, hogy Maximilian Kolbe Auswitzban kilépjen a sorból, és feláldozza magát azért a kétgyerekes apáért?