Bobory Zoltán fantasztikus lehetőségnek tartja a magyar széppróza napját

Az idei évtől kezdve február tizennyolcadika a magyar széppróza napja. Volt némi polémia akörül, hogy a tematikus nap Esterházy Péter vagy Jókai Mór születésnapján legyen-e. A nemrég elhunyt kortárs író április 14-ei születésnapja közel esik az április 11-ei költészet napjához, így a választott februári időpont talán jobban ráirányíthatja a figyelmet kifejezetten a prózára.

- Én személy szerint – elismerve Esterházy Péter munkásságát – nagyon örülök annak, hogy Jókai Mór születésnapját választotta az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Írószövetség. Az én korosztályom Jókai Mór regényein nőtt föl. Az ő életműve segítségével szerettük meg az irodalmat, az olvasást. Úgy gondolom, hogy Jókai Mór olyan maradandó nyomot hagyott a magyar irodalomban, amit ennek a nemzetnek méltányolnia kell, az ő emlékezetét kötelességünk is ébren tartani. Jókai a hősei révén olyan emberi magatartáspéldákat adott nekünk, olvasóknak, amelyek egy életen keresztül az emlékezetünkben maradnak, és amelyeket példaként állíthatunk magunk elé. Jókai Mór regényalakjainak példáit a saját életpéldánkkal kell továbbadnunk. Szükség lenne arra, hogy regényei népszerűek legyenek, hogy a fiatalok olvassák és megértsék a Jókai-hagyatékot. Mi, a Vörösmarty Társaság, mindent el fogunk követni azért, hogy népszerűsítsük az életművét.

Mi a jelentősége az új irodalmi napnak?

- Mint egy irodalmi társaság vezetője és egy lap szerkesztője, elmondhatom, hogy óriási szükség van a széppróza napjára. A próza ugyanis időnként háttérbe szorul. Nekünk, a Vár című lapnál voltak olyan időszakaink, amikor utána kellett járnunk, hogy mégis hogyan tudnánk a folyóiratba szépprózát, novellát „szerezni”. Én hosszú ideig elsősorban prózaírással foglalkoztam, és mivel nagyszerű példáink voltak anno itt, Székesfehérváron, ezért kicsit elcsodálkoztam azon, hogy a széppróza egy időszakban némileg árnyékba került.

Jelenleg van honnan megfelelő számú minőségi prózát „szerezni” a lapba?

- Igen, javult a helyzet. A helyi írók között is vannak, akik a költészet mellett szívesen foglalkoznak prózaírással, s nagyon jók. Kiváló prózaíró például Heiter Tamás, P. Maklári Éva, Szegedi Kovács György, Gál Csaba... Azt is érzem, hogy ma a fiatalok is szeretik a novellaírást, de ez egy olyan műfaj, amelynek műveléséhez segítséget kell adni.

Olvasni is szeretik a novellákat a fiatalok?

- Én azt hiszem, hogy nem kellő mértékben...

Azt gondolhatnánk pedig, hogy a novella a rövidsége, a csattanója miatt könnyen lehetne népszerű.

- Valamint az érthetősége miatt is. Nyilvánvaló, hogy kevesebb utánagondolást igényel egy novella, mint egy vers. Érdekes módon a fiatalok körében a versírás népszerűbb, mint a prózaírás. Jellemző, hogy amikor kiírunk egy vers- és prózamondó versenyt, szinte kizárólag verset mondanak. Ez lehet, hogy a műfaj jellegéből adódik, mert egy novellát általában nem lehet pár perc alatt elmondani. Ezzel együtt azt mondom, hogy nemcsak az országos irodalomban, de helyben is olyan prózaíróink vannak, akiknek az írásait nyugodtan felvállalhatnák egy-egy ilyen versenyen. Az utóbbi időben egy kicsit elmentünk a költészet népszerűsítésének irányába, ami persze nem baj, de egy kicsit most népszerűsíteni kell a novellairodalmat is.

Más prózai műfajokban milyen az írási, illetve az olvasási kedv?

- Én mindig kiállok amellett, hogy igenis szeretnek az emberek olvasni. Vagy: azt mondják, hogy ez a kor nem a költői lelkek kora. Ha ez így van, hogy lehet, hogy ennyi vers és ennyi kiadvány születik? A mi irodalmi rendezvényeink közönségszáma is azt bizonyítja, hogy van igényük az embereknek az irodalomra, a költészetre, a szépprózára. A prózairodalom jellegzetes műfajai a jegyzet, karcolat és a kispróza. Ezek nagy része kifejezetten aktuális, az életünket közvetlenül érintő problémákat dolgoz fel. Biztos vagyok benne, hogy ezt szívesen olvassák az emberek. Én optimista vagyok. Mindegyik műnemre rá kell időnként tekintenünk, segítenünk kell a különböző műfajok képviselőit. Meggyőződésem, hogy már egy-két éven belül is óriási előrelépést eredményez a kortárs próza életében a magyar széppróza napja.

PROGRAMTIPP

Hétfőn Bauer Barbara Porlik, mint a szikla című regényének bemutatásával kezdődik a Vörösmarty Társaság széppróza napjához kapcsolódó programsorozata. A Királykút Emlékházban tartandó esten Bakonyi István irodalomtörténész kérdezi majd az Etyeken élő fiatal írót életéről, munkásságáról, legújabb kötetéről. – Nagyon érdekes Bauer Barbara életpályája. Korábban légiutas-kísérő volt, újságíróként is dolgozott. 2012-ben jelent meg első regénye, Légikisasszonyok címmel – mondta el lapunknak az irodalomtörténész. – Nyilánvaló, hogy új könyvének címe hallatán a székely himnusz ugrik be – tematizálta Bauer Barbara hetedik regényét Bakonyi. – A történet főhőse, egy fiatal lány Erdélybe utazik, hogy megismerje családja múltját.

A TÁRSASÁG TOVÁBBI PROGRAMKÍNÁLATA

Az elkövetkező napokban lapunk internetes oldalán rendre találkozhatnak majd a Vörösmarty Társaság kisprózáival, novelláival.