Egy csipetnyi Skócia

2018.06.09. 11:30

A zichyújfalui erősember, asztalos és bőrműves – interjú Vass Istvánnal

Istvánt bőrművesként ajánlották figyelmembe. De ez csak hobbi, mondja ő, végzettsége asztalos, szakmájában is dolgozik. Plusz erősember, aki országos bajnokságokra jár, és skót felföldi játékos. Közel áll hozzá a skandináv hitvilág, lehetne főszereplője egy vikingekről szóló sorozatnak. 190 centi körüli magassága, magabiztos kiállása sugározza az erőt, mégis végtelenül szerény és nyugodt. Beszélgetésünk során egyre inkább belelendül a mesélésbe, gyermeki lelkesedéssel szólva azokról, amik igazán szívéhez közeli témák.

Tringli Alexa

István

Fotó: Elekes Gergő

Honnan jött a bőrművesség?

Ennek furcsa története van. Mounier „Stephco” Stephane-t rángattam bele az erősportba, és az ő alkatára nem lehet sérvövet kapni a boltokban. Így elhatároztam, hogy születésnapjára készítek neki egyet, de különlegeset. Egy zenei stúdiót üzemeltet, van saját logója, ez került rá középre. Az apja francia, az anyja magyar, így faragtam neki egy kerecsensólymot, és egy gall kakast is. Így indult az egész, megmutattam ismerősöknek, barátoknak, mindenki mondta, hogy ezt kéne csinálnom, és én elhittem, hogy tényleg ezzel kéne foglalkoznom.

Skót felföldi játékokat is játszom, és vannak osztrák sporttársaink, ők kértek fel, hogy varrjak hat tokot a repikéseikhez, ez volt eddig a legnagyobb megtiszteltetés. Ez után indult be, kértek pórázt, nyakörvet, táskát... Még nem nőttem ki a hobbiszintből, de szeretnék céget, manufaktúrát alapítani.

Istvánról nem nehéz elhinni, hogy kedveli a vikingeket
Fotó: Elekes Gergő

Készítettél már két egyforma darabot?

Nem, soha. Egyszer azt kérték tőlem, hogy legyen olyan a késtok, amilyet a boltban lehet kapni. Én olyat nem gyártok. Nálam csak kézzel készülhetnek a dolgok, nagyon minimális gépi munka lehet. Ettől lesz egyedi. Amiket készítek, nem hibátlanok, nem úgy néznek ki, mintha most jöttek volna le a futószalagról.

Azt vallom, hogy a kézműves dolgok a hibáitól különlegesek.

Ma már elgépiesedett minden, mindenkinek ugyanolyan telefonja, cipője van, mindenki egyforma. Ezzel sose értettem egyet, ha valaki elkészít valamit, tisztelje meg a vevőt azzal, hogy beleteszi a figyelmét, a szakértését. Ez rögös út, nem leszek belőle gazdag, de szerintem ezek fontosak.

Amikor megálmodtam ezt az egészet, akkor a fő profilom nem konkrétan a bőrrel való munka volt, hanem olyat szeretnék csinálni, hogy pl. nézel egy sorozatot, és megtetszik egy fegyver, páncél, és legyártom. Minden olyan dolgot, ami egyedi, ami csak neki lesz.

„Mert minden vikingnek kell egy fejsze” – István saját kezűleg ütötte bele a farkas mintáját a fejsze fejébe
Fotó: Elekes Gergő

 

Gondolkodtál már kézműves vásárokon?

Ha majd kiváltom az ipart, akkor mindenképpen szeretnék.

Volt valaki a családodban, aki inspirált, hogy ezzel foglalkozz?

Talán apám nevelte belém. Ha valami kell, akkor biztos, hogy először megpróbáljuk megcsinálni. Ember csinálta azt is, szokta mondani apám. Stephcónál is ez vezérelt, kerestem neki az övet a neten, de bevillant, hogy miért ne tudnám megcsinálni?

Ezért szoktam megrendelésnél beszélgetni, és megpróbálom kiragadni azokat a dolgokat, amiket fontosnak érzek, és ezeket rá is teszem a művére, így lesz a sajátja. Kedvenc kérdésem az, hogy ha végiggondolod a saját jellemzőidet, milyen állati szimbólumot választanál magadnak, és három ténnyel indokold meg. Ez általában rá is kerül a tárgyra.

A keskenyebb öv István kiltjéhez varrott, még félkész öve, a szélesebb a Stephcónak készült darab, István első műve
Fotó: Elekes Gergő

 

Asztalos szakmát végeztél?

Igen, plusz jártam fafaragó szakkörre és fegyvermíves akartam lenni. Végül nem ezt választottam, de bennem maradt, hogy jó lenne kipróbálni. De szeretek magamtól tanulni dolgokat. Azt vallom, ha valaki magától tanul meg valamit, biztos, hogy tökéletesen fogja csinálni. Igaz, hogy tele van hibával, és sokkal lassabban megy, de egy idő után tökéletes lesz.

Mennyi az az idő, amennyit átlagosan eltöltesz egy termék megvarrásával?

Függ attól, hogy mi az. Múltkor például derékszíjat csináltam, ott a funkció volt fontos, nem a mívesség, így két óra alatt elkészült. Ami sok időt elvesz, hogy mit hová tegyek, ne üssék egymást a motívumok. Nem szeretem az egyszerű dolgokat, arra törekszem, hogy legyen minél különlegesebb és bonyolultabb. Fél órákat nézegetem, hogy mi hová kerüljön. Ezután alakítom ki a művet.

A kérészes táska Montanát is megjárta. A mintát Balogh Gyöngyi készítette a horgásztáskára.
Forrás: Vass István

Külön kutatómunkát is végzel, hogy ha valaki például egy török motívumot kér, akkor utánanézel?

Mindenképp, megnézem, hogy mely szimbólumok mit jelentenek. Több forrásból utánaolvasok, nagyon hiszek a jelképekben is, ezért nagyon nem mindegy, mit használunk.

Ha már a szimbólumok, látom, van tetoválásod is.

Igen, ez a nyolclábú ló, Odin (a skandináv mitológia főistene) lova. A másik két testvére, a farkas és a kígyó is fel fog kerülni majd.

A Magyar Bothúzó Bajnoki öv, Vass István és Balogh Gyöngyi keze munkája. A magyar címer mellett a Magyar Bothúzó Szövetség címere, és a jakut címer szerepel (a bothúzás jakut sport)
Forrás: Vass István

 

A saját ízlésedet is tükrözik a művek?

Abszolút nem. Tetszik az, hogy az emberek 90 százaléka megbízik bennem, és azt mondják: legyen olyan, amire te azt mondod, hogy jó. Ismernek már, hogy úgy nem adok ki terméket a kezemből, hogy nem tetszik.

Volt már olyan munkád, amire 50 év távlatából is emlékezni fogsz?

A legbüszkébb a Magyar Bothúzó Bajnoki övre vagyok, melyet felajánlásképpen készíthettünk el. Ebben sokat segített Balogh Gyöngyi, sárosdi barátom, aki nagyon nagy kézügyességgel és tehetséggel lett megáldva, ő készítette el az övre a címereket.

Társulatok vagy színházak nem kerestek még meg?

Még sajnos nem, de nagy vágyam lenne, hogy egy forgatócsoport megkeres, hogy gyártsak le harminc darab vértet (nevet).

A Stephcónak készült öv: a zenész kazetta alakú logója, mellette a gall kakas, Stephco édesapjának francia nemzetiségére utalva
Fotó: Elekes Gergő

 

Milyen állati szimbólumot választanál magadnak?

Kos lennék, az egyértelmű. Nem ez a csillagképem, de a kos nagyon büszke állat és makacs is. Sosem látod rajta, hogy mi a baja, fáradt-e, mindig kihúzza magát és megy. Ezért is van kos a családi címerünkön.

A címerek fontosak, sok mindent elárulnak egy cégről vagy családról. Ilyen szempontból régimódi gondolkodású vagyok. Jó lenne, ha visszajönnének ezek a családi címerek. Talán ezért is vonzanak a skót hagyományok, a kilteknek (skótszoknya) családonként eltérő a tartanja (skótkockás minta – a szerk.). Ránézel egy skót ruhájára és látod, hogy melyik családból származik.

Jártál már Skóciában?

Nem, de mindig azt szoktam mondani, hogy ha egyszer kijutok Skóciába, soha nem jövök vissza.

István munka közben
Forrás: Vass István

Ha jól tudom, erőemeléssel is foglalkozol.

Nem, erősember vagyok, ez két külön sport. Az erősemberség mindenféle olyan nehéz tárgynak a cipelése, dobása, amit tulajdonképpen nem arra találtak ki.

Itt gondoljunk olyan tárgyakra, mint a kőtömbök és a kamionok?

Így van. Mi Darázs Ádámékhoz tartozunk. Ádám a magyar HSMA, a magyar erősemberek, a skót felföldi játékok, bothúzás és egyéb erősportok szövetségének az elnöke. Egy zichyújfalui országos bajnokság után mutatta meg Ádám a skót felföldi játékokat.

Ez sajnos nem megy annyira Magyarországon, mert nem túl látványos. Olyan, mint a sakk; bentről nagyon izgalmas, de kívülről nem. Szinte ugyanaz, mint az erősember, csak kiltben csináljuk.

István kiltben
Fotó: Elekes Gergő

Sokan foglalkoznak ezzel Magyarországon?

Amikor elindultam a versenyeken, 10-en voltunk Nagyigmándon. Ott a 10-ből kilencedik lettem, hiszen két héttel előtte ismerkedtem meg a sporttal. Ezután heti hat napot, négy órán keresztül kijártam és egy hónapig egy versenyszámot gyakoroltam, és eldobtam a kalapácsot egymilliószor, mert annak jónak kell lennie. Amire büszke vagyok, hogy egy németországi Európa Kupán a legjobb német felföldis odajött hozzám kezet fogni, mert szerinte én dobom legszebben a kalapácsot Magyarországon. Ezeket a dolgokat tartom értékesnek az életben, amikor elismernek. Nem az anyagi, az azért kell, mert másokat az anyagiak érdekelnek.

Az erősember versenyekkel nem tudsz külföldre eljutni?

Kevés a szponzor, és már hatodik éve mindig második vagyok az országos bajnokságokon, és csak az első jut tovább. Kiss Tibi mindig 2-3 ponttal megelőz, de nem adom fel.

A skót felföldi játékokról

A skótok folyamatosan leigázott helyzetben voltak, és nem engedték nekik a fegyverkezést, semmiféle gyűlést, ezért tartották ezeket a játékokat, hogy edzésben tudják tartani magukat. Évente egyszer rendezik meg ezeket a versenyeket a mai napig. Eleinte a klánok legerősebb emberei csatáztak, de mivel ők mindig elhunytak, ezért játékká szelídült az összecsapás. Skóciában mindig van egy fő klán, és aki ezeken a játékokon nyert, felvették a fő klán testőrségébe. A mai napig minden ugyanolyan, mi is kiltben (skótszoknya) versenyzünk.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!