A Milcsinszky Alajos által megismert papok tették egyértelművé döntését: ő is papnak áll

Hiába szerzett ennyi titulust, nem a címek embere – derült ki róla. Ahogyan azt is megtudtuk: noha felmenői vallásosak voltak, ez önmagában még nem predesztinálta a papi hivatásra.

Az 1931-ben született pap még ma is tevékenyen éli mindennapjait Székesfehérváron

– Bár apám is hívő volt, a családban édesanyám örült leginkább a döntésemnek, lévén mélyen vallásos emberként élte mindennapjait. Amikor Felvidék még Magyarországhoz tartozott, egy fiatal pap irányításával sokat utaztunk, kirándultunk többek között Kassára, Krasznahorkára. Biztos vagyok benne, hogy ezek az élmények is hozzájárultak a döntésemhez – emlékezett vissza Milcsinszky Alajos. A Budapesten született későbbi pap katolikus középiskolában kezdett Budán, ahol – érdekes módon – világi papok tanították. Ők is meghatározó szereplői voltak életének, hiszen általuk úgy látta: a papok nemcsak prédikálni tudnak, de a fizikához, matematikához, irodalomhoz is értenek. Miután a székesfehérvári ciszterci gimnáziumba került, ugyanezzel találkozott.

– Akkoriban az jellemezte a katolikus gimnáziumokat, hogy a testnevelésen és a rajzon-művészettörténeten kívül mindent a papok tanítottak. Való igaz: reverendában ugrálni, tornagyakorlatokat végezni nagyon furcsa lett volna – mosolyogtatott meg az atya.

Milcsinszky Alajos érettségijét a megyeszékhelyen szerezte meg, 1950-ben. Pappá 1956-ban szentelte Shvoy Lajos püspök. Először Kápolnásnyéken szolgált, örült, hogy fiatal papként szabadon taníthatott hittant – ezt megelőzően ugyanis sok probléma volt például a hittanbeíratással.

– Emlékszem, 1956 nyarán volt egy interpelláció, ami mintha kiállt volna a hitoktatás mellett... Szóval volt valami a levegőben… – idézte fel az erjedő forradalmi hangulatot Milcsinszky, aki Rajk László újratemetésére, de a Nándorfehérvár 1456 című oratórium egy részletére is jól emlékszik.

– „Ne félj, ne aggódj, árva had, / Van néked vezéred, Jézus az!” Ez hangzott el október 22-én a műben, másnap, október 23-án pedig kitört a forradalom. Mint tudjuk, ezt el is tiporták, így a november negyedikét követő, de különösen az új évi élmények keserűek voltak – emlékezett Milcsinszky.

Kápolnásnyéken kétszer szolgált, először káplánként két éven át (1956–1958), majd tíz évig (1967–1977) plébánosként. Összetűzésbe ez idő alatt az úttörőcsapat vezetőjével került, aki a bérmálkozó gyermekeket egy nap a katedra elé állította s megszégyenítette. Milcsinszky Alajost egy szülő kereste fel aggodalmával, amelyet követően a pap a tanácselnökhöz fordult, s az ő javaslatára írásban panaszt tett. Az úttörőtanárt leváltották.

Székesfehérvár különböző plébániáin 1977-től egészen négy évtizeden át szolgált.

Elsőként a Ciszterci templomhoz érkezett, amikor is egy tetőszerkezet-felújítási programba csöppent. Ez nagyjából 1980-ig tartott, addig jobbára a munkálatokkal foglalkozott. A fizikai építkezést a lelki követte: enyhülést tapasztaltak a politikai életben. Nagyjából 1984-ben egy közgazdász ismerőse azt mondta neki, mivel az országban olyan nagy gazdasági problémák merültek fel, az országvezetés szinte biztosan nem foglalkozik majd a templomi történésekkel. Hittanra egyre többen jártak: a rendszerváltozás tájékán a cisztereknél 280 gyermeket számláltak. Ez óriási szám volt.

– Lehetett velük tervezni, például gyermekkórust: a mai Oskola, egykori Zalka Máté utcában működött a zeneiskola (ez most a Hiemer-ház épülete), az innen érkezett gyermekekből alakult meg a Ciszterci templom gyermekkórusa – hangzott el. Ők Lovrek Károly karnagy segítségével előbb egy hazai kórustalálkozón, majd egy szintén itthon megrendezett, nemzetközi kórusfesztiválon vettek részt – így nyílt meg előttük a világ, s jutottak el egyebek mellett Ausztriába vagy Olaszországba.

A Ciszterci templomot Milcsinszky 1995-ig vezette, eztán egy éven át Maroshegyen szolgált, végül 1996-tól 2017-es nyugdíjazásáig Szárazrét plébánosa volt. „Tulajdonképpen sodródtam a kötelességek teljesítésében” – vélekedett a díszpolgárrá lett pap, akinek a zene mindvégig jelen volt az életében. Kiskorában hegedülni tanult.

Bár hivatalosan már nyugalmazott plébános, Milcsinszky Alajos dolgozik, amíg bírja: misét mond a szárazréti templomban, ugyanitt az idősek otthonát és a városrész betegeit is látogatja, a városban elintézi teendőit, vasárnaponként Iszkaszentgyörgyön és Isztiméren segít. Úgy tűnik, egy pap valójában sosem megy nyugdíjba.