Katonának civil, civilnek katona

2020.03.01. 07:00

17 év a honvédség kötelékében – Szabó Anita életének örökké része marad a katonaság

Tizenhét év és húsz nap. Ennyi időt töltött Szabó Anita a honvédség kötelékében. Aztán a pedagógusi hivatás felé fordult – de a katonaság továbbra is az élete része maradt.

Szanyi-Nagy Judit

Szabó Anita reméli: ha a Magyar Honvédség „hazaköltözik” Székesfehérvárra, még több ajtó nyílik meg a szakkörösök előtt is

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Először a tavalyi év végén, a fegyveres szervek karácsonya nevű rendezvényen találkoztunk. A székesfehérvári Arany János Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI honvédelmi szakkörének programja volt ez. A szakkör vezetője, Szabó Anita felvetette az ötletet, a részt vevő negyven fő, jellemzően felső tagozatos diák pedig azonnal ötletelgetésbe kezdett: kitalálták, hogy ne csak katonát hívjanak meg az eseményre, de rendőrt és a katasztrófavédelem egy munkatársát is, akik mind arról mesélnek majd, számukra hogyan telnek az ünnepek. A következő találkozás a közelmúltban, a Városháza dísztermében volt esedékes. A többtucatnyi gyermek érdeklődve hallgatta, mi a helyiség létrejöttének története, hogy milyen zászlók találhatók a karzatnál, s hogy Székesfehérvárt miért is nevezzük koronázóvárosnak.

Ezt a hosszú bevezetőt csupán azért regéltük el, hogy kicsit belelássanak abba a munkába, amelyet Anita végez. Immár hat éve, 2014 óta – mióta nincsen a seregben. Le azonban nem szerelt – hangsúlyozza –, esetében csak áthelyezésről beszélhetünk, amely azt jelenti, ha úgy gondolja, lényegében bármikor visszaléphet. A seregből altisztként (törzszászlósként) jött el.

– Az életem tele van véletlenek sorozatával. Az is egy véletlen dolog volt, hogy katona lettem. A szakambulancián dolgoztam, amikor egy barátnőm feldobta a labdát: van egy nagyon jó munkahely a Magyar Honvédségnél. Egészségügyis, nem katonai. A kíváncsiság vitt el az interjúra. Ezt követően Hetei Péter nyugállományú orvos, altábornagy – a későbbi Honvéd Kórház parancsnoka – hívott fel másnap azzal, hogy áthelyeztet. 1997. április 1-jén kezdtem civil közalkalmazottként, majd ugyanez év szeptember 15-én próbaidő nélküli hivatásos katonává léptem elő. Nem bántam meg – jelentette ki Szabó Anita.

A jelenlegi szakkörvezető végig a székesfehérvári parancsnokságon – és ennek elődjeinél – dolgozott, ugyanabban a beosztásban, az Egészségügyi Főnökségen, de mégsem ugyanabban a munkakörben. Irodai feladatokat látott el, a kiképzési és a gyógyító részlegen is tevékenykedett egy ideig. A többi között koordinálta a szűrővizsgálatokat például az egyes missziók előtt, továbbképzéseket, tanfolyamokat szervezett, a magyarországi alakulatoknál szolgálatot teljesítő katonák egészségügyi nyilvántartását vezette, havi jelentést adott le az iskolázottságról, betegforgalmi adatokról. Katonai pályafutása vége felé pedig már a zánkai honvédelmi tábor táborvezető-helyetteseként állt helyt Oláh László alezredes mellett.

Szabó Anita reméli: ha a Magyar Honvédség „hazaköltözik” Székesfehérvárra, még több ajtó nyílik meg a szakkörösök előtt is
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

 

– Nem akartam elismerni, hogy a gyermekek jelentik számomra a jövőt. Mindig úgy éreztem, katona vagyok, ez a célom, ez a hivatásom, így a pedagógiát hárítottam. Pedig nagyon sokszor mondták nekem, hogy jó pedagógus lennék – mesélt az életét övező kettősségről Anita. Végül 2014-ben váltott, amelyben egyik gyermeke is motiválta őt. Az Arany János speciális iskola pedig jó választás volt, hiszen jelenleg tanulásban akadályozott, autizmus spektrumzavarral élő gyermekekkel is foglalkozik. Hatodik osztálytól felfelé tanít, jelenleg egy nyolcadikos osztály osztályfőnöke, de még tizenharmadik évfolyamos tanulója is van, akit fejleszt.

– Úgy érzem, addig vagyok egészséges, fitt, és addig tudok ennyire pörögni, amíg nem veszik el a múltamat. Ez pedig a sereget és a katonaságot jelenti, amelyre a tanításban is nagy szükség van. Örülök, hogy arrafelé megy el a világ, hogy a honvédelmi nevelés egyre erősebben megjelenik ebben a szegmensben is – fejtette ki véleményét.

Az, hogy a honvédelmi nevelés nem az iskolában kell, hogy elkezdődjön, hanem otthon, a népmesékkel, a mondókákkal, a család szeretetével, 2011 óta mottója. Azt már ekkor tudta, hogy a katonaságban megszerzett tapasztalatait, tudását valahol kamatoztatni szeretné, de a helyszín nagy dilemmát jelentett. Végül tulajdonképpen a tankerületi igazgató volt az, aki arra sarkallta, induljon el a gyógypedagógia felé – miután tanári képesítését már megszerezte. Így is tett. Az első évben, 2014-ben, amikor az Arany-iskolába került, az akkori igazgató, Bartyik Mihályné kezdeményezésével el is indították a már említett honvédelmi szakkört, amely azóta is nagy sikerrel működik. Persze a jelenlegi vezetés, így Mészárosné Törzsök Zsuzsanna igazgató is fontosnak tartja a szakkör munkásságát, a honvédelmi nevelés fontosságát. Anita ennek keretében szem előtt tartja, hogy a gyerekek tisztában legyenek a magyar címer kinézetével, jelentésével, hogy ismerjék a nemzeti emlékhelyeinket, a gyakorlatban is megtekintsék a világháborús emlékeket, illetve, hogy tiszteljék az egyenruhásokat. Persze ez csak néhány szelete annak, amit a minden hét pénteken tartott szakkör a fiataloknak kínál.

– Ezek a gyerekek már az első perctől tudják, hogy helyzetükből adódóan sosem lehetnek katonák. Ezt már a foglalkozások elején tisztázzuk velük. S itt jön képbe a honvédelmi nevelés: ha árvíz lesz, mégis segíteni tudnak. Ha menekülni vagy túlélni kell, megvan a tudásuk ahhoz, hogy mindegyiket sikeresen abszolválják. Már ez nagy előrelépés az életükben – mondja Anita. Majd arról is beszél: természetesen van olyan gyerek, aki a zánkai honvédelmi táborban – nem tanulásban akadályozottként – helyt állt, ezt követően pedig a katonai hivatást választotta magának. Itt az ifjak szintén a gyakorlaton keresztül tanulták, tanulják meg az elméletet: miközben gránátokat (medicinlabdát) hajigálnak, vagy miközben egy társuk segítségével „aknákat” keresnek, a fogalmakról is hallanak. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy a katonaság abból áll, hogy a honvédek felcsapják a fegyvert, mennek és lövöldöznek. A szakkörökön, a táborokban aztán a békefenntartás és a misszió fogalmáról is hallanak, illetve arról, milyenek a szárazföldi csapatok, a légierő. A helyszínen az autentikus vadászpilóta-ruhát Anita párja, Péter János alezredes önkéntes módon biztosítja a gyermekek számára, de az önkormányzat és Deák Lajosné tanácsnok-képviselő is sok támogatást nyújt.

Azt pedig, hogy Anita nem tud elszakadni a katonaélettől és a tábortól, jól mutatja, hogy jelenleg egy sonkádi honvédelmi tábor szervezésében vesz részt igencsak aktívan. Kiemeljük: a szakkörrel összefüggésben nagy büszkesége, hogy 2018 áprilisában az „aranyosok” egyik csapata egy többségi katasztrófavédelmi városi versenyen az első helyen végzett. Azóta pedig több alkalommal voltak már megyei dobogósok – holott nem a helyezés a céljuk, hanem az, hogy megmutassák: ők is meg tudják csinálni!

Anita úgy tapasztalja, az, hogy nőként volt jelen a honvédségben, nem számított: ma már egyre több nő teljesít szolgálatot a katonaságban. Emellett – bár feszített volt a tempó – ő is ellátta otthoni teendőit: egyedül nevelte két gyermekét. A végzettségeit tekintve két diplomával rendelkezik – egészségtantanári, gyógypedagógusi –, képesítést pedig az egészségügyi területen a többi között ápolónőként, dialízisasszisztensként és felnőttszak­ápolóként szerzett – a katonai alapkiképzés mellett. De a rendfokozat-váltásoknál a kötelező katonavizsgáit is letette.

– A katonaságban nőként érdekelt, hogyan áll rajtam a sisak, s most, a pedagógusi pályán fontos, hogy megmutassam, milyen a honvédség – vallja Anita, hozzátéve: – Ezért mondom mindig: katonának civil, civilnek katona vagyok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!