Újmódi borászat

A pincébe betérve mi sok mindent megtapasztalhatunk az újító kedvből. A kihelyezett képek a Vértes lábánál elterülő ültetvény mutatják, a gépesítettségnek pedig itt is komoly jelei vannak. A vállalkozásnak éppen ez adja a fő erejét: meglepőnek tűnhet legalábbis, hogy mindösszesen négy emberre van csak szükség a munkáknál, azok is jobbára a gépek kezelésével vannak megbízva. Nem sejtem rosszul, hogy Nyugat-Európában az ilyesmi már-már szokványosnak számít, Lincz István maga sem titkolja, hogy három évente a szőlész-borászok stuttgarti világtalálkozóján igyekszik megismerni a legújabb termelési módszereket. A gazdaság felfejlesztése egy egész életpálya eredménye volt. Az 1960-as, 1970-es években a Móri Állami Gazdaságnál indult, mint még jónéhány másik termelő a környéken. Műszaki emberként itt kapott kedvet a borászkodáshoz, 1995-től immáron saját birtokát művelhette meg. A szőlőtőkék mellé elkélt a pénztőke is, amit nehezen lehetett volna egyetlen vállalkozásból előteremteni. - Sokan nem értették, hogy kerül a csizma az asztalra - ekként szól arról, hogy egyik cégük gépipari és ülésalkatrészek gyártásával is foglalkozik. Pedig a párhuzamos munka nélkül csak lassan lehetett volna előrelépni. Egészen rendkívüli a rajnai rizling, amit kortyolgatunk, a pincészetben berendezett bárpult előtt ülve sokan megtapasztalhatták már ezt. Móron kétesélyes, hogy akad-e vörös is a pincében, Lincz Istvánnál azonban a rosé kedvelt nedűnek számít. A sokféleségnek oka van - a borászkodás örömét így ugyanis bizton meg lehet tapasztalni...

A könnyű, gyümölcsös vörösborok voltak a legnépszerűbbek a minap véget ért düsseldorfi Prowein nemzetközi vásáron - a Mór környéki borászok aligha örülnek a hírnek, már ami a jövő trendjeit illeti. Az idén több helyen is előfordulhat, hogy szüretig nem sikerül eladni az erre szánt mennyiséget, a válság nem csak Mórt érinti.

A relatíve kis borvidéken némi összefogás Lincz István szerint is sokat lendíthetne az ágazaton.