Kaland a közeli pusztán

A karámban a lovak azonnal a társaság felé orientálódnak, s boldogan tűrik, amint a kis kezek simogatják az arcukat, sörényüket. A tízéves Csókás Dávid ki sem fogy a szóból, ha mesélni kell a mariannapusztai szép napokról, pedig Válban lakik, gondolhatnánk, nem újdonság neki itt semmi. Tévedés! A valaha volt virágzó uradalmi majorság, mezőgazdasági központ még mindig elvarázsolja a látogatót, a százévesnél régebbi két nagy istálló, a szépséges külsejű vízház, még a lepukkant cselédházak is a múltbéli igényes építészetről mesélnek! Az Ürményiek, majd a Dreherek tudtak valamit... A lovastáborozók jól látják ezt.

A puszta és a lovak tulajdonosa, Vígh László beengedte az önkormányzat által szervezett kis csapatot egy hétre, Haulik Emese oktató, díjlovas versenyző Piliscsévről érkezett, s tanítja a lelkes ifjoncokat. Szabó Réka és Emese, Gonda Réka váliak, de eszük ágában sincs hazatérni aludni az esőzés ellenére sem! Romantikus hely a sátor, a régi bútorokkal berendezett vendégház, s versenyben kényeztetik Tiktakot, az árva csikót.