Erős emberek, ízes pörkölt a balinkai falunapon

Egy falunapot rendeztek az idén Balinkán - a jövő évit a több kilométerre fekvő mecséri településrészen tartják majd. Az út szélén parkoló számos autó azt is útbaigazítaná, aki még sohasem járt itt. A használaton kívüli focipálya rövidre nyírt gyepén fogatparádé zajlik, oldalt tucatnyi bogrács körül a főzőversenyre benevezett csapatok tüsténkednek, egy padon pedig Tálos Tamást, a móri borlovagrend nagymesterét pillantom meg. A pálya végében felfújható csúszda - vagy két tucatnyi gyerek birtokolja sikongva -, meg egy feltuningolt Lada, melyet az elejére kötött kötél segítségével éppen arrébb vonszol egy fiatalember.

Lintner Szabolcsnak hívják - derül ki a kölcsönös bemutatkozásnál, a helyi ifiklub vezetője, és a Ki a falu legerősebb embere? verseny egyik szervezője, aki maga is nevez a megmérettetésre. Mint kisül, a Lada vonszolása csak az egyik feladat lesz: a balinkai erős embereket előtte még alaposan megizzasztják a súlyok emelésére alapuló gyakorlatokkal. A versenyt egyébként - szoros küzdelemben - Lintner Dávid nyerte, a második helyezett a testvére, az imént megemlített Szabolcs lett, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig Kardos Tamás állhatott fel. Bundáról szó sem lehetett, a pontozást ugyanis - szigorú szabályok alapján - hölgyek végezték.

Reggel fél hat óta itt van, drukkol, hogy ne essen az eső - mondja Wéninger László polgármester, amikor összefutunk.

Megtisztelő felkérése elől - legyek a harmadik tagja a főzőverseny zsűrijének - az idén sem térhetek ki. Mire meginterjúvolom a móri Ferencz Róbertet, aki a helybéli Schweighardt Csabáékkal közösen szervezte a lovasparadét, melyen összesen 17 fogat vett részt, már kóstolhatjuk is a versenyremekeket.

A zsűrizés helyszínéül a pálya mellett álló apró élelmiszerbolt szolgál: a megszámozott műanyag tálkákban a pultra helyzett mintákat Friedrich Jenővel és Hancharyk Pavloval kóstoljuk végig. Előbbi az Alföldről érkezett vendégségbe Balinkára, utóbbi pedig a község új háziorvosa.

Ungváron született, de csak itt Magyarországon, áttelepülése után tanult meg magyarul.

A kamionos - mint megtudom - rutinos bográcsozó, a doktorra a felesége főz, magam is inkább csak műkedvelő vagyok, a 11-es számot viselő sertéspörköltben, mint első díjra érdemesben, azonban kiegyezünk.

A főzőversenyen a győztes csapatot - derül ki utóbb - Hufnágel Péter irányította, a bogrács mellett a jobbkeze pedig Wakler Mátyás volt.

Először kicsit tanakodnak, hogy elárulják-e a receptet, végül aztán elmondják, hogy voltaképpen semmi extra nincs az egészben, feltéve persze, hogy a köményt, a kevéske fokhagymát, vagy a vörösbort, amivel nyakon öntötték a sertést, nem számítjuk annak.

Miután betermelem a púpozott tányérnyi adagot a díjnyertes kosztból, jöhet a fényképeszkedés: a két szakács már a nyertesnek kijáró kupával a kezében pózol.

A jó ebéd után a desszertet a lovasparédé betétszáma, a csikósok bemutatója jelenti.

A csákberényi Tokics Mihály, valamint a bodajki Dobos László és Németh József lovai - enyhe képzavarral élve - kezesbárányokként viselkednek.

A paripák cirkuszi társaikat lepipáló produkciókra képesek: oldalukra fekszenek, és rezzenéstelenül tűrik a fejük felett a karikásostor pattogását. A hátsójukra ülnek, ami ugyancsak szokatlan póz egy lótól, az egyik csikós pedig még azt is megcsinálja, hogy a földön csücsülő hátas mellső lábait a vállaira veszi.

Az ámulat először feszültségbe, majd vidám nevetésbe csap át, amikor az egyik csikós bemutatja, miként nevelték a pusztai férfiak a fehérnépet.

A karikásostort egyetlen suhintással először az egyetlen önként jelentkező hölgy derekára, majd a nyakára csavarintja.

Természetesen úgy, hogy annak a haja szála sem görbül meg. A kamionos rutinos bográcsozó, a doktorra a neje főz. Habár eredetileg a délutáni programokat is a szabadban készültek megtartani a szombati balkai falunapon, a fogatparádé végén mégis beköltöztették a hangosítást a művelődési házba. Jól tették, mert csakhamar leszakadt az ég. A táncbemutatók, a gyerekműsor, a koncert így már fedett helyen zajlott.