Világunk tüzének eleven lángjai

Ahol gyümölcsök, füvek, csillagzatok, madarak, halak és vadállatok vettek minket körül, de mindnek csak a szépségét csodáltuk, nem kellett velük tenni semmit, hiszen a seregnyi csoda láttán tátva maradó szánkba isteni manna hullt. Csodálatos világ volt ez, és mégsem volt kerek, mert semmit sem ér, ha nincs ott Ő, a Nő.

És hogy azóta fel kell öltözni, mert hideg van, vagy meg kell küzdeni a nyavalyákkal, esetleg vadászni kell, vagy éppen gyűjtögetni, gyújtogatni, harcolni, elesni, meghalni? Csekély befektetés, mert a legnagyobb jót is elhagyjuk, és az elképzelhetőt is felülmúló rosszal is szembenézünk, ha ott van Ő, a Nő.

És a legnagyobb behemóttal is megverekszünk, leállva vele esélytelen csatára, ha a Nő pillantása a biztatás nyilait szórja felénk. És nem csak a Gólemek retteghetnek, mert elég egy állandó suttogás, amit egy apró száj duruzsol a fülünkbe, és városok, országok, nemzetek esnek egymásnak, mert ott van Ő, a Nő.

De bármilyen nagy hatalma is van felettünk, nem tudja feledtetni velünk az édesanyánkat, aki gyámoltalan korszakunkban éppúgy aggódott értünk, mint amikor már felnőttünk, mert az Ő kebelén ezüsttel vert hajunkkal is gyámoltalanok vagyunk. És meleg szívvel gondolunk a nagymama süteményeire és mindig szerető, sosem nevelő szívére, és persze a nővérekre és kishúgokra, akik százszor figyelmeztettek minket a veszélyekre, és mi pont annyiszor nem hallgattunk a szóra, de nem lett harag belőle, mert ilyen Ő, a Nő.

De nem kell szerelemnek lenni, sem rokonnak, családtagnak, akkor is lehet fontos és meghatározó személy az életünkben Ő, a Nő.

Nem érdemes elrúgni nélküle a csónakot, sem gyónásra hívatni hozzánk a papot. Emeljünk nyolcadikán előttük kalapot, vigyünk nekik bonbont és virágot, és mondjuk azt nyitott szívvel: Boldog Nőnapot kívánok!