Valóban ideért az ősz Fejér megyébe

Sokan úgy vélik, hogy mégis kegyes volt hozzánk az időjárás, hiszen hétfőn ki szereti a napot, a tiszta eget, ha egyszer dolgozni kell.

Vitathatatlan, hogy hétvégén még mosolygós arcát mutatta az ég, s ezt sokan, sokféleképpen ki is használták. Az utolsó szüreti felvonulások, a hétvégi családi séták lezajlottak, és ki-ki elégedetten zárhatta magára otthona ajtaját vasárnap este, amikor már vadul kiáltott a szél: „Ember, vigyázz!” Elnézve az utcákat, kabátba bújt, didergős járókelők róják a nedves aszfaltot, a sártól cuppanós talajt, és valahogy mindenki magába fordul. Veszélyes idő ez. No, nem a hideg, az eső, szóval az időjárás miatt, hanem azért, mert ilyenkor minden sötétebb. Később köszön ránk a Nap, ha egyáltalán megmutatja magát, és korábban bukik le a horizont alá. Ilyenkor abban az emberben is tompa léptekkel matat a depresszió, aki egyébként nem találkozik vele. És akkor ott vannak a bezártak, a karanténba kényszerültek…

Az ősz arca ilyen, amilyet látunk, ez természetes, de most fel kell tudnunk figyelni azokra, akiket máskor észre sem veszünk. Ők a magányosak. Figyeljünk rájuk (is)!