2020.04.03. 10:29
Szeme egy szellemi rózsafüzérnek – Tihanyi Tamás könyvajánlója
Egy kis hétvégi ház kertajtaját nyitom Velencén, ott, ahol a Fő utca párhuzamba kanyarodik a tóval. Idősebb asszony fogad, az ő telefonhívására érkezem.
Tihanyi Tamás
Szomorúan, halk szóval mutat helyet, kínálja a kávét. Megtört ez a pillanat, még akkor is, ha mindketten igyekszünk úgy tenni, mintha nem egy író életének szellemi örökségét, egy teljes otthoni könyvtárat készülnénk eltávolítani a polcokról. Kósa Csaba özvegye azért keresett meg, mert tudta, a segélyszervezet, ahol ténykedem, bizonyosan olyan helyre tudja juttatni a köteteket, ahol azok a legjobban hasznára vannak a magyarságnak, az ifjúságnak.
Amikor végzek a könyvek pakolásával, beszélgetni kezdünk, majd kapok néhány könyvet: Kósa Csaba sajátjait, melyeknek szerzője volt. Aztán hetek, talán hónapok is eltelnek, mire újra kezembe veszem őket… Kinyitom az Apáim című regényt, s aztán addig le sem teszem, amíg nem végzek vele. Lenyűgöz a világ, amely rám köszön a sorok közül: ráadásul gyakran Székesfehérvárról olvasok, hiszen a családregény útja többször is a koronázóvárosba vezet.
Kósa Csaba az édesapjáról és a mostohaapjáról írta az Apáim című regényét. Az édesapa a Horthy-korszak hivatalnoka, a kötelességtudás, a szorgalom, a pontosság, a kiszámíthatóság embere.
A mostoha a gulyáskommunizmus tipikus figurája, nagyivó és az érdekeit szem előtt tartó ember, aki a maga módján szereti a családját, de még jobban a pozícióját, amelynek érdekében minden megalkuvásra és hazugságra hajlandó. „Édesapámat nem ismerhettem, kétéves koromban halt meg. Ismeretlenül is rajongva szeretem és tisztelem őt, a mostohaapámat – a kételyeimmel együtt is – igyekszem megérteni. Mert az apám volt ő is. Meg kellett írnom mindkettőjüket. Hogy értsem a huszadik századot. A múlt század első és a második felét. A változó időt, az erkölcsi próbákon bukdácsoló magyar társadalmat. Apáim sorsa, élete példázza, hogy milyen lehetett volna Magyarország – és azt, hogy: milyen lett” – írta Kósa Csaba.
A Táncsics-díjas újságíró elnökölte a Magyar Újságírók Közösségét: a szakmai szervezet a liberális szellemi diktatúráról ismert Magyar Újságírók Országos Szövetségének lett a nemzeti-keresztény ellenpólusa. Kósa Csaba kéttucatnyi könyvet írt ebben a szellemben, s e rózsafüzérnek lett méltó szeme az Apáink című kötet.
Rovatunk előző ajánlatai:
KultúrKarantén: Bűnözők története: „Senkise” bűnös
KultúrKarantén: a Kennedy-gyilkosság nyomában, Stephen King szemével
KultúrKarantén: Nem tudja mit olvasson? Nézze át a fehérvári Mounier Stephane ajánlatát! (videó)
Unalomról pedig szó sem lehet – Bokros Judit könyvajánlója
Szindbád, Háry János rokona: Murokffy – Majer Tamás könyvajánlója
