Jegyzet

2019.03.19. 07:30

Nem kell félni a nyelvvizsgától!

Aki csak egyet ismer, nem ismer egyet sem – hangzik a Goethének tulajdonított, eredetileg a nyelvtudásra vonatkozó bonmot. Amely azonban alkalmazható a nézőpontokra is: azokból is, egynél bizonyosan többet kell megismerni megalapozott vélemény kialakításához.

Sági Zoltán

Aki csak egyet ismer, nem ismer egyet sem

Fotó: Shutterstock

Nagyon úgy fest, 2020-tól csak B2-es nyelvvizsgával lehet felsőoktatási intézménybe jelentkezni. Bár a rendelet – lévén 2014-es – hat évet hagyott a felkészülésre, az utolsó pillanatok közeledtével a kritikai hangok is élesednek. Számos érvet fogalmaztak meg az elmúlt időszakban az intézkedés bevezetése ellen, amelyek egyik nagy csoportja arra vonatkozik: sokévi átlagban a továbbtanulni szándékozó diákoknak csak mintegy 40 százaléka rendelkezik 18 évesen az előírt szintű nyelvvizsgával, így a felsőoktatásból 2020-ban, a végítélet-forgatókönyvek szerint kieső 60 százaléknyi hiányzó hallgató alapjaiban rázza majd meg az ágazatot. Oktatók hada veszíti el állását, miközben a nyelvoktatás szempontjából hátrányos helyzetű régiók behozhatatlan hátrányba kerülnek a diplomáért folyó versengésben.

A kritikák zöme arra épít, hogy a nyelvvizsga megszerzése egyesek számára leküzdhetetlen akadályokba ütközik, továbbá, hogy e téren 2020-ra vélhetően semmi sem változik. Van azonban egy tényező, amit a kritikusok generációja nem vesz figyelembe: a mai általános és középiskolások – hála (?) az internetnek – kultúrközi térben élnek, még egy falusi iskolában is. Az a nyelvtanulással szembeni gátlásosság, amely akár még a harmincasok jellemzője is, a mai fiatalok angol szavakkal teli világában ismeretlen. Évekig dolgoztam külföldön, tűrhetően beszélek angolul (is) – de e percben, ha agyonütnek sem ugrik be annak a kis tappancsnak az angol neve, amit a gyerekek az egykezes mobilozáshoz használnak, és újabban akkora divat Molliéknál a hetedikben. Pedig minden alkalommal elismétli párszor. Az ő generációja számára már anyanyelvi közelségben van az angol – az őt körülvevő tárgyi és mindenünnen áradó audiovizuális kultúrán keresztül. Szerintem ez a jelenlegi 40 százalék nem a nyelvvizsgaképes középiskolás diákok aránya, hanem csupán az előre tanuló diákoké. Hiszen – és ebben is van ráció – a többség hajlamos az utolsó pillanatra halasztani a teen­dőit. 2020-tól ez az utolsó pillanat került 3 évvel korábbra.

Aki csak egyet ismer, nem ismer egyet sem
Fotó: Shutterstock

Álláspontom szerint, sok egyéb szabályozó funkción túl, a társadalmi realitások változásának is hű tükörképe a felsőoktatásba való bekerülés feltételéül szabott idegen­nyelv-tudás, amelyről – mi sem természetesebb – vizsgán adunk számot. Ráadásul, amióta a nyelvvizsgaközpontok is versengő pozícióban vannak, egyre támogatóbb körülmények között. A témán töprengve megkérdeztem a fiamat is (akinek még abban a szerencsében volt része, hogy csupán a diplomájához kellett a nyelvvizsga) – mit gondol annak megszerzéséről: nem túl nagy elvárás, hogy 18 évesen minden jelentkezőnek legyen?

– Az első ingyen van, nem? – kérdezett vissza gyakorlatiasan. – Na jó, de nem biztos, hogy elsőre lerakod, meg aztán a nyelvérzéke sem egyformán jó mindenkinek – akadékoskodtam. – Hát, tologathatjuk az éveket, de legkésőbb a diplomához mindenképpen kell, szóval igazából mindegy, nem? – nézett rám a frissen végzett mérnök, akiről a magától értetődő apai büszkeségem ellenére sem állíthatom, hogy a nyelvészet lenne az erőssége.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!