Mese a piros levélborítékról

Mrs. Klaus kilépett a keskeny erkélyajtón és mélyet szippantott a fagyos levegőből, ettől azonban hirtelen könnybe lábadt a szeme. Nemsokára havazik, gondolta magában orrát dörzsölgetve, mert igen érzékeny volt a hidegre, ezért gyorsan vissza is lépett a nappaliba. Hiába, november elejét írjuk, már bőven itt az ideje, vélekedett, ahogy összeszedte a lakásban szétdobált zoknikat, majd telepakolta a mosógépet, rendet rakott az asztalon, és leült mellé, hogy felüsse a szakácskönyvet. Ebben a pillanatban felsivított a csengő.

Felhúzott egy kiskabátot, és a postás elé sietett. Az már széles vigyorral az arcán fogadta, és Mrs. Klaus inkább nem vette tudomásul, hogy az inkább gúnyos.

– Megint egy – vetette oda foghegyről a postás, majd egy piros borítékot is adott a telefonszámlát tartalmazó levél mellé.

A fiatalasszony egy széles, de kevésbé őszinte mosollyal nyugtázta a küldeményt, és visszasietett a meleg lakásba. Felbontotta a fehér borítékot, és eltette a többi csekk közé. A pirosat egyelőre ott hagyta az asztalon, s visszaült a szakácskönyv mellé.

Lapozgatta, nézegette, gondolkodott, milyen hozzávalói vannak otthon. Hosszú, vékony ujjaival ütemesen dobolt az asztalon. Mivel magas volt, kicsit görnyedt háttal ült az asztalnál, próbált úgy fordulni, hogy ne is lássa a borítékot. Próbált nem tudomást venni a levélről, azonban az huncut pirosságával csak nem hagyta nyugodni.

Mrs. Klaus mindig is kíváncsi természet volt, hiába tagadta a férje előtt, amikor ő viccesen orron koppintotta érte. Macskája is az asztal mellé somfordált, felugrott, majd pofozni kezdte fehér mancsával a levelet. Az asszony felkapta a borítékot, és lehessegette vele a macskát. Ahogy rázta, érezte, hogy nem csak levél van benne. Cím nem volt rajta, csak a neve. Végül is, nekem jött, győzte meg magát és gyorsan feltépte a borítékot.

Talán túl hevesen is, mert egy maréknyi piros csillámpor felhője borította be hirtelen a konyhaasztalt, receptkönyvet, és a macskát is. Az asszony bosszankodva felugrott, de az ölébe hullott csillám most a konyhakövön terült el, s a hirtelen mozdulattól a macska is eliramodott a nappali felé, piros glittert hagyva maga mögött. A nő hirtelen elnevette magát, előkapta a telefonját, lefotózta a káoszt és elküldte a férjének üzenetben: Levélbombát kaptam!

Mr. Klaus természetesen dolgozott, nem reagált, így az asszony sóhajtva nekiállt a seprésnek. Már egészen jól összehúzta a csillámot, amikor beugrott neki, hogy a levelet meg se nézte. Kicsit óvatosabban húzta ki a borítékból, s még így is hullott ki glitter az összehajtogatott levélből, ami enyhe levendulaillatot árasztott. Mrs. Klaus fintorgott, ugyanis meglehetősen utálta a levendula illatát, de kíváncsiságát nem tudta legyőzni, kihajtotta hát a lila papírt. És gyerekákombákom helyett a legnagyobb meglepetésére egy felnőtt kézírása köszönt vissza.

Kedves Mrs. Klaus!

Egészen hülyének érzem magam, hogy neked írok levelet, de a gyerekeim szerint téged sem szabad kihagyni.

Hát, mit is írhatnék. Remélem, boldog vagy egy ilyen fontos ember mellett, és remélem, hogy tudtok elég időt együtt tölteni, ami minőségi is, nem csak a tévét nézitek a Télapóval. Remélem, hogy a sütijeid az utolsó szemig elfogynak, és nem vész kárba semmilyen főztöd. És hogy a Télapó nem hagy nagy koszt maga után, amikor a rénszarvasaitokat gondozza. Valamint gondolom a manók után is rendet kell raknod. Nekem csak két gyerekem van, de azért ők is tudnak felfordulást okozni.

Végül pedig remélem, hogy nem bánod a tréfát, legalábbis a lányom határozottan állítja, hogy szereted a csillogó dolgokat.

Kellemes ünnepeket kívánok, Mrs. Klaus!

Üdvözlettel:

Mrs. Geller Oslóból

és Anna

és Jonas

Mrs. Klaus egészen meghatódott. Felnőttől még sosem kapott levelet.

Még mindig az asztal mellett állt, amit még itt-ott tarkított néhány csillám, s a macska is visszatért mosakodni a konyha sarkába. A nő elnézte fekete-fehér macskáját, s hirtelen összecsapta a szakácskönyvet, ami megint okozott egy kisebb gombafelhőt, de széles jókedvében ezt sem bánta. Felhúzta a csizmáját, és úgy döntött, ma meghívja ebédre a férjét. Minőségi időt fogunk együtt tölteni a Télapóval – kuncogott magában, s elindult a belvárosba, ahol a férje dolgozott.

Könyvelőként.