Mellékhatások tekintetében…

Ez ugyan nagyon is igaz, csak éppen nem abban a formában, ahogy a reklám ezt a mondatot – a kemikáliákat tartalmazó tablettával együtt – el akarja nekünk adni. Hiszen a fájdalomcsillapító csak elnyomja a szervezet jelzését arra, hogy valami baj van, és nem a fájdalmat kiváltó okot szünteti meg. Ezzel pedig akár nagyobb bajt is okozhat. Sokan mégis használják ezt is, meg a hozzá hasonló „kényelmi” szereket, mert könnyebb egy bogyóval megoldani valamit, mint egészségesen élni. Az lemondásokkal, kontrollal jár, meg persze sok időbe és fáradságba is telik. Időnk meg, ugye, egyáltalán nincs, mert pörög a világ, rohanni kell, nehogy lemaradjunk valamiről, kell a pénz a nagyobb tévére, a gyorsabb autóra, a drágább ruhákra. A ránk ömlesztett reklámok pedig elhitetik velünk, nincs idő a fejfájásra, van viszont mindenre pirula, tabletta, por vagy kenőcs. Csak be kell sétálni a patikába és a tudatalattiból előhalászni valamelyik hangzatos nevet, amit egy reklámban hallottunk. Máris megvan a megoldás, s nem fog többé fájni, nem lesz kimerültség, megszűnik a gyomorégés, a stressz, bármit és bármennyit ehetünk. Rohanhatunk tovább. És egyszerre rádöbbenünk: a nagyobb tévét bámulva sem lettünk boldogabbak, és a gyorsabb autóval is csak ötvennel mehetünk a városban. Ám az évek alatt az egészségünk olyan mértékben megromlott, amit már nem lehet néhány bogyóval helyrehozni. Tudják, ugye, mit mondott a dalai láma, amikor megkérdezték tőle, mi lepi meg leginkább az emberiséggel kapcsolatban? „Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.” Hozzáteszem, a pénz akkor sokszor már nem segít.