2019.04.13. 16:00
Lakótelepi tavasz
Megörültem, mikor egy álmos pénteki reggelen a madarak csicsergésére ébredtem. Cinegék voltak és rigók, jól ismerem a „nyitnikék” és a rigófütty dallamát egészen kisgyerekkoromból. Egy hegyi farmon éltünk friss csermely és tavacska mellett. Sohasem szerettem volna a város betonrengetegébe költözni.
Valaha nem tudtam volna elképzelni, hogy itt kell élnem Fotó: A szerző
Valaha elképzelhetetlen volt számomra, hogy kilencven lépcsőt járjak meg naponta fel és alá, hogy hazaérjek, és több száz ember otthonát lássam, mikor kinézek az ablakomon. Most mégis itt vagyok… A nap vidám, vörös fényével törte meg a gondolatmenetem. A sugara mindenhová elér, bárhová is sodornak a mindennapok. Ekkor eszembe jutottak a tavalyi baráti találkozók lent a téren.
Végre elérkezett a tavasz, túl sok időt töltöttem a négy fal között. Az iskolába tartva a lépcsőház előtt barackfa virágainak édes illata köszöntött. Ez a nap gyorsan elszaladt.
Mikor hazaérkeztem az iskolából, rögtön írtam az összes lakótelepi barátomnak. Mindenki lelkesült kérésemre, így találkoztunk lent a téren.
Rég nem látott arcok… Kinek szakálla nőtt, ki megizmosodott, de odabent mindenki az az ismerős srác volt, akit öt éve megismertem, mikor ideköltöztünk. Fociztunk (mi focázásnak hívjuk) és kosárlabdáztunk fáradhatatlanul a végsőkig. Mikor már járni is alig bírtunk, és mindenkiről dőlt az izzadtság, leültünk beszélgetni kedvenc padunkra. Elkezdtünk beszámolni egymásnak a téli eseményekről, mindenkit megérintett, hogy nem esett olyan sok hó: máskor szánkóztunk együtt a dombon, idén nem sikerült. Az idő csak repült, azt vettem észre, hogy már sötétedik is. Megbeszéltük a következő találkozót, és ezután siettem haza, várt otthon a palacsinta, és későre járt. Már nagyon várom, hogy elérkezzen a tavaszi szünet, mert további találkozókat szervezhetünk, és másnapra nem kell az iskolába készülni, így több időt tölthetünk csapatban. Élménybeszámolók, focizások, kosarazások, kutyasétáltatások – együtt.
Ha bárki kérdezné, ma már azt mondom, szeretek itt lakni, és nem cserélném semmilyen helyre. A közelben van az otthonom és a barátaim. Minden, ami fontos nekem. A lakótelep első tavaszi napja. Köszönöm ezt, és várom a folytatást.
Szívós Dániel, 9.D
Széchenyi szakgimnázium, Székesfehérvár