SÉTA

2019.04.13. 16:00

Lakótelepi tavasz

Megörültem, mikor egy álmos pénteki reggelen a madarak csicsergésére ébredtem. Cinegék voltak és rigók, jól ismerem a „nyitnikék” és a rigófütty dallamát egészen kisgyerekkoromból. Egy hegyi farmon éltünk friss csermely és tavacska mellett. Sohasem szerettem volna a város betonrengetegébe költözni.

Valaha nem tudtam volna elképzelni, hogy itt kell élnem Fotó: A szerző

Valaha elképzelhetetlen volt számomra, hogy kilencven lépcsőt járjak meg naponta fel és alá, hogy hazaérjek, és több száz ember otthonát lássam, mikor kinézek az ablakomon. Most mégis itt vagyok… A nap vidám, vörös fényével törte meg a gondolatmenetem. A sugara mindenhová elér, bárhová is sodornak a mindennapok. Ekkor eszembe jutottak a tavalyi baráti találkozók lent a téren.

Végre elérkezett a tavasz, túl sok időt töltöttem a négy fal között. Az iskolába tartva a lépcsőház előtt barackfa virágainak édes illata köszöntött. Ez a nap gyorsan elszaladt.

Mikor hazaérkeztem az iskolából, rögtön írtam az összes lakótelepi barátomnak. Mindenki lelkesült kérésemre, így találkoztunk lent a téren.

Valaha nem tudtam volna elképzelni, hogy itt kell élnem
Fotó: A szerző

Rég nem látott arcok… Kinek szakálla nőtt, ki megizmosodott, de odabent mindenki az az ismerős srác volt, akit öt éve megismertem, mikor ideköltöztünk. Fociztunk (mi focázásnak hívjuk) és kosárlabdáztunk fáradhatatlanul a végsőkig. Mikor már járni is alig bírtunk, és mindenkiről dőlt az izzadtság, leültünk beszélgetni kedvenc padunkra. Elkezdtünk beszámolni egymásnak a téli eseményekről, mindenkit megérintett, hogy nem esett olyan sok hó: máskor szánkóztunk együtt a dombon, idén nem sikerült. Az idő csak repült, azt vettem észre, hogy már sötétedik is. Megbeszéltük a következő találkozót, és ezután siettem haza, várt otthon a palacsinta, és későre járt. Már nagyon várom, hogy elérkezzen a tavaszi szünet, mert további találkozókat szervezhetünk, és másnapra nem kell az iskolába készülni, így több időt tölthetünk csapatban. Élménybeszámolók, focizások, kosarazások, kutyasétáltatások – együtt.

Ha bárki kérdezné, ma már azt mondom, szeretek itt lakni, és nem cserélném semmilyen helyre. A közelben van az otthonom és a barátaim. Minden, ami fontos nekem. A lakótelep első tavaszi napja. Köszönöm ezt, és várom a folytatást.

Szívós Dániel, 9.D

Széchenyi szakgimnázium, Székesfehérvár

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!