Jó reggelt, Fejér megye!

Egyetlen egyszer nézett a hálószoba a napfelkeltés keletre, a többi kilenc esetben délután és koraeste töltötte meg a narancs napkorong az ingatlant.

Fotó: Böröcz Éva

Egyszóval szeretem a fehérvári naplementék napi ajándékát. A panelek élét  finoman súrolja meg, alig érinti, méterről-méterre húzódik vissza és vész el a maradék fény, aztán az épületeket körbeveszi az a kékesszürke hangulat, leheletnyi langyos fuvallattal vegyesen. A lebukó korong utolsó karéjcsíkja még megvillan a szélső tízemeletesek szellőzni nyitott ablaktábláin és kész. A madarak visszavonulnak, a denevérek nekibátorodnak – a szúnyogok meg elszemtelenednek. És ha az ember nagyon igyekszik kizárni a rendületlenül bőgő járműhangokat, a motorizált környezet művi zaját, a háttérből egyszer csak felhangzik az első pár bátortalan ciripelés.