Írd le! S ha továbbküldik, hát üsse kő!

Szóval ez a politikai kussok idején volt, mindez a múlté, mindenki úgy szid, átkozódik, bírál, gyűlöl, ahogy akar. Aláírva is akár, nincs következmény, ebben szabadság van. Hála az Égnek, ugyanezek vonatkoznak a dicséretre és az elismerésre is, ez vigasztaljon bennünket. Mondom, a fiatalok nem értenék e pikírt példázatot, ha nem lenne az internet! Hujjuj, de van! Még aláírni sem kell, elég, ha felteszik – saját maguk, mások, az ellenségek és barátok – a képeket, s aztán: ki csodálkozik bármin is?

Ha bárki azt tételezné fel, hogy szidom az internetet, a világot másodpercek alatt körbejáró telefonhullámokat (pontosan mik is ezek?), s kárhoztatom az eltitkolhatatlan titkokat felszínre dobó, öklendező tényeket, adatokat, szégyenteljes, álszent, és hazug vagy éppen borzasztóan igaz dolgokat égbe kiáltó technikát, az nagyot téved. Imádom az internetet, annak előnyeivel, s igyekszem okosan bánni vele, hogy legalább szándékosan ne okozzak hátrányt vele. Se magamnak, se szeretteimnek, se ellenségeimnek – ha vannak, mert az is rólam szól. Mindenkinek lelke rajta!

Különben is a szavakról, a kimondásokról szólanék most, mindegy, hogy beszédben, írásban – papíron, interneten, sms-ben, bélyeggel ellátott, postán elküldött képeslapon, illatos levélkében (van még ilyen? lennie kell!), sőt, átölelős, személyes suttogással átadott üzenetekről. Kívánságokról. Újévi fogadalmakról. Állítólag rendre megszegik, úgysem tartják be, elgyöngülnek, könnyelmű, szédült pillanatokban hazudják legtöbbjét, öntudatlanul. Az igazság megvallásáról, kibékülésről, tanulásról, fogyásról, sportolásról, takarításról – a fogadalmak tárháza végtelen, kinek-kinek száz is lehet az év utolsó perceiben, de legalább néhány változtatandó bizonyosan, legbelül mindenképp.

Miért is ne? Tehát. Mondd ki! S ha kimondtad, miért ne írhatnád le? Papírra, füzetbe, naplóba, levélbe, notebookba, telefonba, a laptop képernyőjére. S ha már itt tartunk: hát írd alá! S számolj a következményekkel! Bátran! Mert örülnek neki. Valaki boldog lesz tőle, az új év első napjainak első perceiben nagyot dobban tőle a szíve, akinek szánod. S ha továbbküldik, hát üsse kő!

Az első javaslatom csupán egy szó. Mondjuk lehetne ezzel kezdeni. Ezt félreérteni is nehéz.

Szeretlek.