Egy évvel a centenáriumi évforduló után

Ismét az évfordulónál járunk, június 4-ét írunk. Milyen állapotban van a határon túli magyarság egy évvel a centenáriumi évforduló után? Mint mindig, a folyamatos létszámcsökkenés és jogfosztottság állapotában.

Felvidéken az állampolgársági törvényen változtatni akarnak, a magyar állampolgárság felvétele már nem járna automatikusan a szlovák állampolgárság elvesztésével, de állami és közigazgatási funkciót nem vállalhatna az, aki él az anyaország által biztosított lehetőséggel. Az állandó belharcok miatt a felvidéki magyarságnak nincs parlamenti képviselete. A fokozatos asszimiláció következtében egyre többen adják gyermekeiket szlovák nyelvű oktatási intézményekbe. Szlovákiában hamarosan népszámlálást tartanak. Az ottani magyarságot naponta figyelmeztetik elöljáróik, a kérdőíveken ne felejtsék el megjelölni azt, hogy magyar nemzetiségűek.

A kárpátaljai magyarok hosszú évek óta fenyegetettségben és félelemben élnek. Nem olyan régen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) székházát felgyújtották, elnökét többször életveszélyesen megfenyegették. A nyelvtörvény az oktatási törvénnyel együtt súlyosan korlátozza anyanyelvük használatát az oktatásban, a közigazgatási és járási intézményekben, egyáltalán a mindennapokban. A munkalehetőségek végletesen beszűkültek. Félő, hogy fiaikat behívják katonának az elhúzódó orosz–ukrán háború miatt. Ezért, aki teheti, átköltözik az anyaországba.

A délvidéki magyarság első számú politikai vezetője, Pásztor István, a vajdasági parlament elnöke, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége (VMDSZ) nyolc államtitkárt küldhetett a szerb kormányba. Mindez a magyar nyelvű óvodák és iskolák számának csökkenését, a falvak elnéptelenedését, a magyar sajtó- és könyvkiadás majdnem teljes megszűnését és az elvándorlást nem tudta megfékezni. A szerb–magyar–román hármas határ melletti magyar települések, elsősorban Horgas lakosságának helyzete ellehetetlenült a beszivárgó nagyszámú bevándorló miatt, akik lakatlan házakat elfoglalva, éjszakai portyáikon minden mozdíthatót elemelnek, és agresszív, sokszor tettlegességig fajuló magatartást tanúsítanak. Biztonságukról, védelmükről a szerb kormány eddig nem foganatosított hathatós intézkedéseket.

Erdélyben kétségtelen eredmény, hogy Marosvásárhelynek és Szatmárnémetinek magyar polgármestere van. Az erdélyi magyarok továbbra sem használhatják történelmi szimbólumaikat és nemzetiszínű zászlójukat, de anyanyelvüket sem a törvény által biztosított mértékben. A vásárhelyi magyar orvosi egyetem önállósága megszűnt, mert összevonták a város közgazdasági, román nyelvű egyetemével. A bezárásra ítélt katolikus gimnázium ügye sem rendeződött megnyugtatóan. Az Úz-völgyi botrányok sorozata, a két, koholt vádak alapján börtönbe vetett kovásznai fiatalember fogva tartása sem került szóba mostanában. Pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ismét kormányon van, de ez a kormánytagokon kívül nem nagyon szokott javítani mások egzisztenciáján és társadalmi-politikai megítélésén. Ebben az évben a hagyományos keretek között rendezték meg a csíksomlyói búcsút. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor nem volt jelen. Talán azért, mert ebben az évben nem lesznek választások Romániában.