A technika ördöge

2019.06.25. 10:30

Egy hete kitiltva a közösségi oldalról

Átlagos júniusi hétfőnek indult, a nyár kellemes hangulatával. A kávézás és az újságok olvasása mellett – ahogy máskor – nézegettem a Facebookot, valamint az ismerősökkel kommunikáltam a Messengeren.

Horog László

„Belépni a fiókomba órákkal később sem sikerült”

Fotó: Shutterstock

Hirtelenjében képtelen voltam belépni a fiókomba, rövidesen ketten hívtak mobilon, hogy nem vagyok elérhető. Az első a sportos kollégám volt, a második egy balatoni cimborám. Utóbbi rosszat sejtett, azonnal kérdezte, ugye nem történt velem semmi baj? Bejutni a fiókomba órákkal később sem sikerült, de a megadott lépéseket végigkövettem. Bár aggályosnak tartottam, gondoltam, ha ez az ára a visszatérésnek, az új személyim fénymásolatát is mellékelem. Az oldal magyar nyelvű szövege akkor még nem volt elérhető, angolul írtam pár mondatot a megjegyzés rovatba. Kifejtettem, nyilvánvalóan tévedés áldozata lettem, mivel nem követtem el semmit.

Ráadásul a kért okmányt is mellékeltem, várom, hogy ismét elérhető legyek a platformon. Néhány másodpercen belül jött a válasz magyarul, a problémát vizsgálják, türelmemet kérik. Három nap elteltével ismét levelet írtam, immár magyarul, ismét jeleztem, nem rosszalkodtam, nem osztottam meg sikamlós tartalmakat, nem betyárkodtam, tisztelettudó, jogkövető magatartást folytattam. Kértem, legyenek oly bájosak, helyezzenek vissza a rendszerbe. Továbbá elküldtem immár az útlevelem másolatát is. Egy percen belül jött ismét a válasz, a problémát vizsgálják, ha friss információval tudnak szolgálni, jelentkeznek, valamint méltányolják a türelmemet. Két nappal később, szombat délelőtt az egyik népszerű fehérvári szórakozóhely tulajdonosa hívott telefonon, hogy kora reggel a hazai médiában megjelent a közlemény, amely szerint vélhetően én is megmenekültem, visszakapcsolták a letiltott magyar fiókokat. Ő 400 követőjét vesztette el pillanatok alatt, ráadásul havonta több százezer forintért reklámoz az oldalon – ami sikeres vállalkozás esetén is jelentős tétel –, érthetően nem vette jó néven ügyfélköre nagy részének letiltását. A visszakapcsolásnak megörültem, ám boldogságom korai volt, azóta sem tudok belépni. Szombaton ismét elküldtem pár, általam európainak gondolt mondat kíséretében a személyim másolatát. Vasárnap ugyanezt ismételtem az útlevéllel. A hétvégi üzeneteket fogadták, a súgóközpont ezt jelezte, valamint azt is, hogy a bejelentésemre rövidesen reagálnak. Hétfőn délután két újabb levéllel és a megfelelő okmányok másolatával bombáztam az oldal üzemeltetőit, ám reakció azóta sem érkezett.

„Belépni a fiókomba órákkal később sem sikerült”
Fotó: Shutterstock

Nem vagyok rá büszke, de a tiltás megnehezíti a hétköznapjaimat. A munkámat is, ugyanis az elmúlt tíz évben eljutottam oda – ahogy a hazai, ötmilliós felhasználói tábor többsége –, hogy immár itt kommunikálok. Akad ismerős, akivel már nem is cserélek telefonszámot, hanem nyugtázzuk: majd írunk egymásnak a Messengeren. Az ismerősök napok óta ugratnak a személyes találkozáskor: „Na, milyen érzés távol lenni a világtól?” Mások javasolják, csináljak új profilt. Ha a közeljövőben nem történik változás, nyilván ez lesz a megoldás. Továbbra is algoritmus hibára gondolok, arra nem, hogy az oldal működtetői erőt demonstráltak a több tízezres tiltással, továbbá azt sem hiszem, amit néhányan feszegetnek, hogy valaki kívülről beavatkozott, tehát meghekkelte a közösségi médiában egyeduralkodó, amerikai központú világcéget.

Tehát várok, és egyelőre még bizakodom. Azt pedig nem titkolom, az ismerőseim rendkívüli módon hiányoznak. Szomorúságom és fájdalmam határtalan. Ugyanis megszoktam, hogy a nagyvilág ütőerén tartom a kezem. Influenszerként most nyilvánvalóan megdöglenék.

Horog László

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!