Cucorka

Pünkösd minden keresztények nagy ünnepe, de inkább csak volt az ünnepi rítusok szintjén. A május, s a június eleje a mérsékelt égövön páratlanul gyönyörű, évről-évre meglepődünk a zöld tobzódáson. És Pünkösd, a vallási tételek szerint azért oly jeles ünnep, mert Húsvét után, a Jézus mennybemenetelét követő ötvenedik napon a Szentlélek leszállt az apostolokra. Nos, ez elég rejtélyes, ismerjük el, valamiképpen lefordítani igyekezett a magyarság e mozzanatot, megfejtve egyszerű gondolkodással.

A szántó-vető, állattartó, falusi ember együtt élt a természettel, gazdálkodással, az ünnepek a munka között adtak feloldódást, s rengeteg volt belőlük. Pünkösdkor főként a gyerekek, a fiatalok, a hajadon lányok, a vérbő legények éltek az ezerféle szokás, rituálé, játékos jóslások szórakoztató formáival. Ma el sem tudjuk képzelni, mennyi izgalom, buzgalom, felszabadító esemény zajlott a legkisebb faluban is, akár száz-százhúsz éve! Varázsos világ lehetett az, minden nehézsége ellenére. Ha nem volt éhínség, ha nem sújtott betegség (miért, ma nincs?), zsongott a pünkösdi világ! A pünkösdi királyné- és királyválasztás, a szerelemjósló szokások, az ügyességi próbák, a táncok, éneklések, harmatban mosdás a hajnali patakparton… Örvendett a kicsit babonás, megmámorosodott, felhevült fiatalság a templomi jámborság letudása után.

Mi maradt meg ebből? Nem ostorozom a nyugati és amerikai kultúrákból néhány évtized alatt átvett szokásokat – tökökkel, szívekkel, csontvázakkal, idegen jelképekkel. Pünkösdkor nem huhogok, de kesergek az elveszett, elhagyott nagyon gazdag szokásaink miatt. Az átvetteknél izgalmasabbak, de legalább olyan érdekesek a mieink, ám a filmekkel, a hatalmas nyomulással szemben mit számítanak a cérnahangok! Csak leírom, mi az a cucorka – Viski Károly istenáldotta néprajzosunk után. Somogyban becézték a pünkösdi királynét a kedves cucorkának, a kenderszöszből csavarintott termékenységvarázsló bábucska nyomán. Szép kislány, ifjú lány fehér ingvállban, piros szoknyában. A szerelem kapujában. Várakozón.