2021.08.31. 07:05
Az eucharisztia jelentősége és tartalma
Néhány nap, lassan alig néhány óra választ el attól a pillanattól, mikor kezdetét veszi fővárosunkban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus.
1938-ban először, most másodszor. Trianon után nem tizennyolc, de több, mint százegy év elteltével. Nagy megtiszteltetés a mai Magyarországnak és a magyar társadalomnak. A hívek jelezhették részvételi szándékukat az egymást követő rendezvényeken. A nyilvánosságban megszólaltatták a nemzetközi és hazai meghívottak legrangosabb képviselőit, az egyházi, a tudományos és művészeti élet reprezentánsait, a szervezőbizottság felelős vezetőit. Amiről kevesebb szó esett, az elsősorban az eucharisztia, vagyis az oltáriszentség jelentősége és a hívek mindennapi szempontjai szerinti értelmezése, magyarázata.
A XIII. században Szent Bonaventura így imádkozik: „Uram, vezess engem utadon, hogy beléphessek igazságodba és szívem örvendezve félje nevedet.” Isten megértően, türelemmel és az igazsághoz mérten szemléli életünk eseményeit, választott utunk akadályait. Én vagyok az út, az élet és az igazság – mondja Jézus. De kibírja-e mindenki az igazság pillanatát? Őszinte szívvel, tisztességesen, a szükséges tudással felvértezve, szolgálja-e közössége szent érdekeit? Egy görögkatolikus imában olvasható: „Uram Jézus Krisztus, Istennek fia, irgalmazz nekem, bűnösnek!”.
Az eucharisztia a hittitkok garmadáját tartalmazza. Isten megtestesülését, a karácsonyt, a szívünkbe költöző Jézus csendes jelenlétét, kereszthalálát és feltámadását, beszédeit és csodatevő cselekedeteit, amelyek a szentmisékben hangot kapnak, és Pünkösd ünnepét, hiszen a pap minden szentmisén lehívja a Szentlelket a kenyérre és borra, hogy ezek Krisztus testévé és vérévé legyenek.
Jézus élete mellett az eucharisztia magába foglal mindent, amit Isten valaha tett az emberiségért a teremtéstől kezdve az utolsó napig. De egyben a kinyilatkoztatás összefoglalása is. A kinyilatkoztatás, lényegében Ábrahámtól Mózesen át, a királyokon és a prófétákon keresztül az, hogy Isten minden hűtlenségünk és gyarlóságunk ellenére minden élethelyzetünkben velünk van. Feltétlen igazságai, tiltásai és parancsai csak ebben az értelmezési keretben elsajátíthatók, elemezhetők. Ezért a szentmise-evangélium valamely részletének elhangzása nemcsak felolvasás, hanem egyben Krisztus élő hangja. Az oltáriszentség felvétele, az áldozás a katolikus hit szerint a bűnnel való szakítást jelenti, az áldozó „így megy át az ítéleten”, hogy majdan részesülhessen a örök életben.
A csend Isten hangja. Ha szívünk mélyéig elcsendesülünk, megszólalhat bennünk Isten. Érezzük folyamatos jelenlétét. Hűséggel és figyelemmel vagyunk Krisztus tanításai iránt. Megértjük, hogy a mi életünkhöz hasonlóan, szenvedéseinek és tetteinek végső célja maga a szeretet.