Az egymással töltött idő, az élmények a legfontosabbak

De amikor itt hagy minket valaki, fájdalmasan fiatalon, kicsi gyerekkel, szerető családdal az ágya mellett, akkor nincsenek szavak. Ilyenkor csak makogni lehet, részvétet rebegni úgy, hogy közben nem tehetjük rá a másikra a személyes fájdalmainkat. Mert neki is épp elég elbírni azt, amit rámért a sors. Ilyenkor azonban résnyi remény tágul a tér-időben, hogy talán nem is olyan véges ez az egész… Vagy ha mégis, hát arra bizonyosan ráébreszt: abból, amit itt töltünk egymás közt, csak azok a fontos élmények, pillanatok, amelyek előreviszik az életünket, közösségünket, az emberiséget. Ami visszaránt, ami rossz, az jobb, ha lepereg. Mert abból építkezni, „hátrahagyni” valamit a jövőnek, nem lehet.

Vezető kép: Pixabay.com