A sírból a reménybe

Akik nem tudnak hinni, de hitetlenné válni sem elég erősek, és csupán a kétely harmatát szürcsölik fel a teremtés szőlőleveléről. Sokan csak hangulatát, üzenetének felhőfoszlányait érzik át Jézus örök érvényű ajándékának, amelyre idén a megszokott böjt bólint rá a járvány miatt ránk kényszerített lemondásra. Tagadd meg függőségedet szenvedélyeidtől, a külsőségektől, a mértéktelen vásárlástól, a személyes kapcsolataidtól!

A húsvéti előkészület, a negyvennapos böjt, amely jó esetben áldozatvállalással, bűnbánattal párosul, most még közelebb hozhat bennünket Istenhez, aki azt kéri tőlünk, ne aggódjunk a járvány miatt. Ne, mert Jézus kereszthalálával, feltámadásával megváltotta a bűneinket és győzelmet aratott a halál felett.

A feltámadás ténye, annak elfogadása a keresztény hit alapja. Ha ebben nem tudunk hinni, akkor értelmetlen a hit, ahogy Pál írja: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.” Történelmi tény, hogy Jézus élt, tanított. Feltámadásában hinni azonban nem mindenki képes, pedig keserves az élet, amelynek egyetlen jövőképe az elmúlás, a sír. Kell lennie többnek, kell lennie valami jobbnak!

„Így van a halottak feltámadása. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.” Egy másik minőségben. A halandóból örökkévaló, a romlandóból romolhatatlan lesz. A gyalázatból dicsőség. Az erőtlenből erős. Ahogy Jézussal is történt. A gyalázat, a szégyen, az ütések, a sebek, a gyengeség és az elhagyatottság után a harmadik napon kilépett a sírból.

Ebben a sokak számára félelemmel teli, másoknak kimerítő és kétségbeesett, vagy éppen lelkierőt feszítő helyzetben kell átélnünk egy boldog húsvétot, feltámadási ünnepet. Úgy hinni a reményben, hogy aggodalmunk mellett kitartást és hitet adjunk azoknak, akik ránk szorulnak. Egymásnak.