A néptáncosok karácsonyi szokásai

Mint minden egyesületnek általában, az iszkaszentgyörgyi néptáncosoknak is vannak karácsonyi szokásaik, amelyeket az évek során alakítottak ki. Egyik ilyennek én is részese vagyok már több mint tíz éve.

Legényes az iszkai néptáncosok karácsonyi műsorából Fotó: a szerző

A szokások közül a legkiemelkedőbb az az esemény, mely minden évben az esztendő utolsó fellépését jelenti számunkra: a karácsonyi műsor. Itt különféle, az ünnephez kapcsolodó népszokások, babonák feldolgozását láthatják a nézők, akik minden évben telt házzá duzzasztják az iszkaszentgyörgyi kastély tornatermét. Ez amúgy egy rendszeres bemutatkozási lehetőség, ahol a „kisebb csoportok” az állandó szereplők, és ahol megmutathatják a fiatalok, hogy mennyit is fejlődtek az elmúlt évhez képest. Ez egy roppant fontos esemény, amely többek között engem is ösztönzött évről évre.

Egy másik fontos program, amely már csak a „nagy csoport” körében található: az ajándékozás. Ez az a szokásos nevet húzós séma, amelyet majdnem mindenki halálra unt már. Viszont itt van egy csavarás, amely érdekessé teszi a feladatot, amely egyedivé teszi az ajándékokat. Kézzel készített tárgyakat kell egymásnak ajándékozni, évről-évre változó kikötésekkel. Például egyik ilyen feladat volt, hogy verssel kellett meglepni a másikat, amely irományt én egy kidíszített lapra írtam meg egy kis humor társaságában. Mondanom sem kell, születtek a viccesebbnél viccesebb írások, amelyek felolvasására már-már színpadiasan, egy pár szelet süti és üdítő társaságában került sorra.

Ezek a szokások hozzátartoznak az életünkhöz, szükség van rájuk, mivel egy közösség így tud igazán formálódni. A közös programok segítségével. Az én esetemben ez úgy alakult ki, hogy néptáncolni imádok, na de a közösség húzóereje is olyan erővel vonz próbáról próbára, hogy míg ez a közösség egyben lesz, nem fogom abbahagyni a táncolást. Még ha rá is unok, akkor sem!

Száller Dániel 11.D

Széchenyi szakgimnázium, Székesfehérvár