A magyarellenes vezér jobbikos barátja

A szégyenletes vasárnap, 2004. december 5-e, amikor arról dönthettünk volna, hogy a határon túl élő magyarok élhessenek az egyszerű honosítás lehetőségével. A szavazati joggal rendelkező polgárok 25 százalékának kellett volna igent mondania. A mai napig nem múlt el bennem a szégyen – hiába voltam szavazni a külhoniak érdekében –, hogy mindössze 37,44 százalékunk ment el voksolni, és azoknak is csak 51,55 százaléka szavazott igennel. Gyurcsány ördögi terve már korábban megszületett: 2001-ben, amikor a státusztörvény erdélyi alkalmazását lehetővé tevő megállapodás megszületett Orbán és Nãstase között, bugyogott fel Gyurcsányból, hogy a „23 millió román elárasztja az országot”. Igen, az akkori szavazás előtt 3 évvel már lerománozta a balos vezér az erdélyi magyarokat, majd 2004-ben újra tűzre tették a kihűlni nem akaró károgást. Egy évtizeddel később, az Orbán-kormány jóvoltából a magyar állampolgársággal rendelkező határon túli magyarok, bár szigorúan csak listára, de szavazhattak a hazai parlamenti választáson. Ekkor Gyurcsány így rohant ki a határ túloldalán maradt magyar emberek ellen: „Ti mondjátok el nekünk, hogy milyen legyen itt az élet? Kérlek, ne tegyétek meg!” Na, Gyurcsányra elmondhatjuk, nem változott 18 év alatt semmit, folyamatosan magyarellenes, miközben mutatóba afgán, szír és kurd menedékkérőket csábított otthonába. Milyen furcsa az élet, ugyanezen időkben egy fiatal marosvásárhelyi férfi, elvégezvén a kolozsvári egyetemet, Fehérvárra jött, ahol a Jobbik táborából támadta harsányan Gyurcsányt. A 2010-es évek „diktatúrájában” a Magyar Állandó Értekezlet Szórvány Szakbizottságában, a fehérvári gazdasági, majd humán bizottságban ténykedhetett, jutott neki szó bőséggel. És most Jobbik néven besorolt Gyurcsány Ferenc mögé. Eltalálták, Fazakas Attiláról van szó. Kérdeztem egy-két székelyt, mi a véleményük, de a választ ez a papír nem bírja el. Gyurcsány barátja lett a fickó és a Jobbik.